S. A. Chakraborty – Rézkirályság (Dévábád-trilógia 2.)

Halihó!

Emlékeztek még tavaszi projektünkre, a Bronzváros című kötettel kapcsolatban? Nos, jó hírem van, a trilógia második része napokon belül a boltokba kerül. Az Agave Könyvek volt olyan kedves, és már a hivatalos megjelenés előtt megosztotta velünk a Rézkirályságot, amiről a mai bejegyzésem szól. Több, a könyvet érintő bejegyzéssel is készültünk szokás szerint, ezeket itt olvashatjátok.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave Könyvek-nek!

Fülszöveg

covers_557064.jpg
 Agave Könyvek, Budapest, 2019
608 oldal 

S. A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.

Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.

A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családját illető trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.

Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amelyekkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.

Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

értékelés

A második kötet története közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta: Ali egy sivatag közepén vesztegel száműzöttként, Nahri pedig Muntadzir hitvese lett. Majd huss, repülünk öt évet az időben, és ezalatt sok minden megváltozik: Nahri maga lett a Bánu Nahida, nem csupán egy esetlen, kairói safit lányka. Beletanult az udvari életbe, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A másik oldalon Ali áll, aki egy világvégi falu megmentőjévé avanzsált száműzött hercegből. Már a Bronzváros végén sem klappolt vele valami – rémlik a márid megszállás? Nos, úgy látszik, ennek hosszabb távú következményei vannak.

Két megszokott főszereplőnk szemszöge mellé kaphatunk egy harmadik, meglepi vonalat is: Dárajavahus-e Afsin visszatér a halálból. Másodjára. Ezzel a visszatéréssel pedig egy Náhida összeesküvésbe csöppenhetünk, ahol beigazolódik gyanúnk, miszerint Manézse, az “igazi” Bánu Náhida, Nahri anyja valójában nem halt meg. Sőt, az ifritekkel összefogva tervezgeti Dévábád visszafoglalását. Mit ad isten, pont a Navasztem, az új nemzedék eljövetelének ünnepére.

Ez már most izgi, nem? Dehogynem! Azt hittük, kedvenc dzsinn harcosunk odaveszett az előző kötet végén, és én már félig Alira is keresztet vetettem. Ezzel szemben mindketten főszereplői a kötetnek, sőt, mivel Dára története külön szálon fut, ezért a buksijába is beletekinthetünk. Végignézhetjük, ahogy új, ismeretlen erejével, lelkiismeret-furdalásával, kötelességtudatával, Nahrihoz fűződő érzelmeivel és harcos mivoltával küzd meg minden egyes nap. Sötét egy utazás ez Dárával.

Mint említettem, a könyv három szálon fut: Dára, Ali és Nahri történetét olvashatjuk. Ali történetszála a messzi Bir Nabatban kezdődik, ahol Ali viszonylag kényelmes életét alapozott meg magának, főként a vízzel kapcsolatos képességeinek köszönhetően. Azonban egy  ajánle  cselszövés viszonylag hamar Dévábádba sodorja. Ahonnan apja parancsára Navasztemig nem távozhat, és a visszatérő boldog herceget kell játszania. Ali anyjával, Haszéttal is találkozhatunk a kötetben.

Nahri élete a szokásos mederben folyik – nappal Bánu Náhida, éjszaka a trónörökös felesége. A kettő között pedig egy szerelmét elvesztő, átvert barát, aki öt év elteltével sem tudott megbirkózni az őt ért traumával. Egy napon Zajnabbal, a hercegnővel kisebb városi kalandra indulnak, amikor felfedezi a régi náhida kórházat, és fejébe veszi annak felújítását. Ebbéli terveiben Ali is támogatja. A három történet-fonal a kötetben természetesen összeér, és akkor minden a helyére kerül, még az is, aminek előtte talán sok értelmét nem látta az olvasó.

Nem akarok túl sokat leírni a könyv cselekményéről, pedig annyira izgalmas és összetett, hogy legszívesebben minden olyanról beszámolnék, amit imádtam. De próbálok spoiler-mentes maradni, szóval csak annyit mondok: ha valamilyen könyvnek magával ragadó hangulata van, az biztosan ez a kötet. Az írónő már az első könyvben is zseniálisan festette le ezt a világot, ott érezhettük magunkat a felperzselt patak partján Dárával, a saját bőrünkön éreztük a Nagy Bazár kavalkádját, és a szereplőkkel együtt izgultunk, féltünk és örültünk minden egyes esemény kapcsán. Legalábbis én biztosan. Megyjegyezném továbbá, hogy a könyv két másik történetre emlékeztetett: Alwyn Hamilton – A ​szultán foglya ugrott be róla, vagyis főleg A Sivatag lázadója trilógiának a főgonosza, a szultán, aki több jellemvonásában is Gasszánra, a Dévábádi szultánt juttatta eszembe. A másik kötet, ami beugrott a Tűz és jég dala sorozat, azaz a Trónok harca. Abban voltak ilyen összetett, sok szálon futó politikai játszmák, mint amiket ebben a könyvben is olvashatunk. Persze a Tűz és jég dala terjedelméből adódóan jóval összetettebb, de arra emlékeztetett. Mindent összegezve, a szövevényes politikai küzdelmek iránt rajongók is megtalálták azt a könyvet a Rézkirályságban, amit kerestek.

Az események pedig? Na, hát abból szokás szerint nem volt hiány izgalmakban. Eseménydús, fordulatos kötetet olvashatunk, amelynek néhány összefüggésére és átverésére ugyan viszonylag könnyen rájön az olvasó, de azért higgyétek el, számos olyan meglepiben is lesz részetek, ami közel sem volt egyértelmű. Szóval: izgalmas, pörgős, fordulatos, ízig-vérig fantasy –  pontosan ezt vártam el a könyvtől, és ezt is kaptam. A történet izgalmas eseményfolyama közepette teret ad azért a történet arra is, hogy minél jobban megismerhessük a dzsinnek múltját, történelmét, illetve más fajokkal kapcsolatban is részletesebb bemutatással találkozhatunk (pl. máridok). Emellett az események hátterében futó politikai, dzsinn törzsek és családok közötti harc is részletesen elénk tárul.

Hogy a szereplőkről is ejtsek néhány szót: a kötet új szereplőit nagyon kedveltem, például Ali barátai, akik elkísérték Dévábádba, ők elég jól eltalált figurák. Az uralkodói családot is jobban megismerhetjük, valamint szereplőink esetenként bámulatos karakterfejlődésen mennek keresztül a kötet eseményei folytán, ami szintén nagyon jól el lett találva. És persze jó volt visszatérni ismét Nahri, Dara és Ali kalandjaihoz.

Összességében azt kell mondanom, imádtam az egész könyvet, meg jobban, mint az első részt, pedig már annak olvasását is nagyon élveztem. Sok kérdésre választ kaphatunk a könyvben, azonban rengeteg izgalmas eseményt rejt még ez a világ, és a végjáték pillanatai ennek kellőképpen meg is ágyaznak. Kíváncsian várom a következő, befejező részt, a Rézkirályság pedig 5/5 csillagot érdemel tőlem.

poppy2

R. F. Kuang- Mákháború

Halihó!

A héten a Prológussal az Agave Könyvek újdonságával, a Mákháború című könyvvel foglalkoztunk. Csomó izgalmas bejegyzéssel, készültünk, ITT le is tudjátok őket csekkolni. A hét keretében természetesen a könyvértékelés sem maradhat el, így most megosztom veletek, mit is gondoltam erről a kötetről.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave Könyvek kiadónak! Itt te is be tudod szerezni a saját példányod!

Fülszöveg:

covers_556831
Agave Könyvek, 2019
572 oldal 

Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

értékelés

Ó te jó ég. ÚRISTEN. – szavak, kifejezések, amik a könyv olvasása közben és után visszhangoztak a fejemben. Na, ez aztán valami volt, kérem szépen! Ez a kötet egyszerre lenyűgöző és borzalmas, sokszor elfordítanád a fejed, de csak falod az oldalakat. Ez a kötet egy mesés fantasy, különösen a sötétebb stílusú, epikus regények kedvelőinek ajánlott. Még szerencse, hogy pont ilyen vagyok én is.

A könyv alapvetően Zsin, egy vidéki hadiárva életét kíséri figyelemmel. Ő a főszereplőnk, a kötet elején még fiatal, 14 éves kislány. Nevelőszüleivel ópiumkereskedésből élnek, Zsin gyakorlatilag házi rabszolgaként funkcionál a családban. A lány azonban eladósorba érik, és nevelőszülei egy idős hivatalnoknak szánják, hiszen egyetlen céljuk nevelt lányukkal az, hogy hasznot húzzanak belőle. Zsin azonban eszes, talpraesett lány: egy tanár barátja segítségével felkészül az egyetlen olyan lehetőségre, amivel ki tudna törni a kényszerházasságból: ez pedig a kendzsu. Zsin a vizsgán a tartományában a legkiválóbb eredményt éri el, így bekerül a császárság legkiválóbb katonai akadémiájára, a Szinegardba.

Mindezeket az eseményeket körülbelül a könyv egyharmadáig olvashatjuk, Zsin emberfeletti erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy bejusson az akadémiára és valóra válhassanak álmai. Már a kötet legelejétől kezdve kitárulkozott előttünk az, hogy ez nem egy könnyed kis olvasmányocska lesz, hanem egy kemény világban járunk éppen. Egy olyan világban, ahol fiatal lányokat zsákmányolnak ki a nevelőszülei, akik egyébként is kábítószerrel kereskednek. A lány azonban kitör, és elkezd tanulni a fővárosban. Ahol újabb és újabb nehézségekbe ütközik: Zsin élete folyamatos harc. Előbb a származásával, körülményeivel, nevelőszüleivel, majd az iskolában társaival: Kitajt eltekintve mindenki elfordul tőle, még saját tanára is nem odaillő korcsnak bélyegzi. Zsin gyötrelmesen küzd az akadémián, ahol rajta kívül mindenki előrébb van szinten minden tudományban, hiszen a lány saját magától készült fel a vizsgára, senki sem taníttatta évekig. A lányból kemény követ csiszolnak, és csodálkoznak rajta, ha az a kő szikrát hány, mikor elpattan… Zsin akadémiára való bekerülése után ismerhetjük meg részletesen az országot, amiben játszódik a kötet. A történelemórákon betekintést nyerhetünk Nikan véres és harccal teli múltjába. Megismerhetjük az ország társadalomszerkezetét, azt, hogy a különféle tartományokat csak gyenge egység tartja egyben – aki jelen esetben a Császárnő, – de alapvetően mindenki egymás ellensége. A  szomszédos szigettel, Muegennel vívott konfliktust is megismerhetjük, a kötet első felét átlengi valamilyen vészjósló hangulat, a béke illúziója.

Természetesen iskola révén megismerkedhetünk a különféle tudományokkal is, amiket Zsin tanul: főként a stratégiába nyerünk betekintést, valamint a harcművészetekbe. Aztán Zsin megismerkedik azzal a tudománnyal, ami valójában az övé: a hiedelemvilággal. Csiang, a mestere igen szeszélyes és furcsa tanítási módszerekkel él, de feléleszti a Zsinben szunnyadó sámánt. Megjött a fantasy vonal is! Ugrottam fel örömömben, amikor először történtek természetellenes dolgok. Hiszen előtte is sugdosott a könyv a fülünkbe erre utaló jeleket, de mikor Zsin megtanult az anyagi világból a szellemvilágból átjárni, akkor ujjongott igazán a fantasy imádó lelkem. Zsin azonban nem tudta tökélyre fejleszteni képességeit, hiszen elérkezett a háború, a kötet harmadik része.  Az események innentől még sötétebb fordulatot vesznek, hiszen a háború mocskos és véres. Zsin a képességeinek hála a Ceko-ban,a  császárnő különleges egységében kap helyet a többi kivételes képességű fiatallal együtt. A Ceko parancsnoka pedig nem más, mint Zsin elsőéves korabeli példaképe, Altan Trengszin. A csapat csupa különleges képességekkel megáldott embert tömörít magába, és komolyabb befolyása lesz a háborúban, mint bármelyik más, “rendes” hadosztálynak. Na, de nem akarok elárulni többet a történetből, mert MUSZÁJ nektek is elolvasnotok. De a kötet harmadik szakaszában egy csepp boldogságot se keressetek: mészárlás, emberéletek, állatokként bemutatott ellenség és harc lesz a jussotok.

Ez a könyv egy sötét kis csoda. Az események egy másodpercig sem unalmasak, talán a legnyugisabb időszakot az adja meg, amikor részletesebb leírást kaphatunk Zsin szinegardi mindennapjairól. De alapvetően nincs okunk panaszkodni, események tömkelegével találkozhatunk, állandóan készül valami a kötetben, ha más nem, a háttérben vannak mozgolódások. Mindeközben pedig Zsin felnőtt nővé válik, sértődött, falusi hadiárvából igazi katona – és még annál több is -, lesz.

De ami még az események pörgősségénél is jobb, az a tökéletese felépített világkép. Egy olyan összetett hiedelemvilággal és történelemmel megáldott birodalom tárul elénk a könyv olvasása során, ami csodálatos, de borzalmas. Véres és áldozatokkal teli, és az írónő a maga részéről mindent megtett, hogy ezt érezzük is. Az egész kötetnek van egyfajta Kínát idéző hangulata, a birodalom felépítése, a nevek, a harcmodor és csomó más is erre emlékeztet – nyilván nem véletlenül, – mégis egy egészen egyedi világot hozott létre az író. Hiába a sok közös elem, a kötet olvasása során Nikanban, és nem Kínában éreztem magam. A hiedelemvilág felépítése és ábrázolása szintén lehet, hogy sokban hasonlít a Kínai hiedelemvilágra, azonban abban a legkevésbé sem vagyok jártas, viszont nagyon élvezetes volt a könyv olvasása során ennek bemutatása, az biztos.

A szereplők is nagyon jól meg voltak írva. Zsin volt az, akit természetesen a legjobban megismerhettünk,hiszen az ő útját követtük végig. Rajta kívül azonban számos fontos szereplő bukkant még fel a könyvben. Ilyenek voltak például Zsin tanárai, ádáz iskolai ellensége, Nö-Csa, Zsin egyetlen igaz barátja, Kitaj, vagy Csiang, Zsin mestere. Később a Ceko tagjait ismerhetjük meg közelebbről, de főként az osztag parancsnokát, Altant. Mindegyik főbb szereplő által újabb dimenzióit ismerhetjük meg a Kuang által felépített világnak: Nö-csa például a Sárkány hadúr elkényeztetett, pökhendi, de profi harcos fia; Kitaj szintén az elitbe tartozó, de emberséges és kedves, profi stratéga, és a lexikális tudása végeláthatatlan, Altan pedig a varázslat megtestesülésének élő, sziklaszilárd mintaképeként kerül elsőként a látóterünkbe, valamint az utolsó speeriként (ami egy lemészárolt hűbéres országa volt Nikannak). A karakterfejlődés egyértelmű minden olyan szereplőnél, aki hosszabb úton tart velük: a kötet elejétől a végéig jó 5 év is eltelik, így például a pökhendi gazdag fiúból is bátor és korrekt harcos válik.

Végtelen ideig tudnék még a könyvről írni nektek, mert egyszerűen imádtam. Semmit nem tudok felhozni ellene. A karakterek, a világ, az események – minden pont olyan volt, amilyennek kellett lennie. Erős idegzetűeknek ajánlom a kötetet, ugyanis a szenvedés minden fajtáját megtalálhatjuk benne, eléggé szemléletes és pontos leírással. Aki viszont nem retten vissza az ilyesmitől, sőt, még kedveli is, annak kötelező. Összességében tehát azt gondolom, ez egy egyedi és jól megírt fantasy könyvecske, és nagyon kíváncsi leszek a folytatására. 5/5 csillaggal értékelem a könyvet.

poppy2

Karen Fortunati: The ​Weight of Zero – Semmi súlya

Halihó!

A Prológussal a héten a mentális betegségekkel foglalkozó könyveket vesszük górcső alá, olyan írásokat mutatunk be nektek, amelyekben meghatározó szerepet tölt be a szereplő(k) mentális betegsége, az azzal való megküzdés. A következőkben egy ilyen könyvet fogok értékelni nektek, Karen Fortunati Semmi súlya című kötetét.

A könyvet nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

covers_509124

Bipoláris ​zavar – olyan, mint egy halálos ítélet.

 

A tizenhét éves Catherine Pulaski tudja, hogy Semmi eljön érte. Semmi, a Catherine bipoláris zavarából születő pusztító depresszió egyszer már majdnem győzedelmeskedett felette: ekkor akart először öngyilkos lenni.

A bipoláris zavar egy életre szól. Soha nem múlik el. Talán pillanatnyilag hat a gyógyszer, de Semmi vissza fog térni. Csak idő kérdése.

Így hát Catherine egy régi balettcipős dobozban gyógyszereket gyűjtöget, és arra készül, hogy kioltja az életét, még mielőtt Semmi újra élőhalottá változtatja. De még mielőtt megtenné, rövid bakancslistába kezd.

A bakancslista, a család támogatása, az új barátok és egy újfajta kezelés együttesen elkezdi lebontani Catherine elszigeteltségének falait. A probléma csak az, hogy a terv már olyan régen megszületett a fejében, hogy a jövő talán már nem is létezik a számára.

Ez a történet a veszteségről, a bánatról és a reményről szól, valamint arról, hogy a szeretet különféle formái – az anyai szeretet és a romantikus, plátói szerelem – milyen hatással vannak egy fiatal nő küzdelmére a mentális betegségével és a kezelés stigmájával.

Sosem leszek normális.
A mánia nem zavar. Inkább az ellentéte, Semmi akaszt ki. Halálra rémülök tőle.
Aki még soha nem érezte így magát, az nem tudja megérteni, milyen, amikor az érzelmek szabadságra mennek. Az érthetetlen, kimondhatatlan súly reménytelensége.
Mégis mennem kellene előre.
Élni, még ha tudom is, hogy előbb vagy utóbb vissza fog térni.
Magánzárka Semmi fekete tundrájában.
Ez nem élet.
Szóval van egy tervem.

A remény ott lapul, ahol a legkevésbé számítasz rá.

Őszinte és életigenlő írás egy máig tabutémának számító betegségről. Utat mutathat a mentális betegségekkel élő tinédzsereknek és szeretteiknek.
Képet nyújt egy ismeretlen, rémítő világról.

Kövesd Cath sorsát és éld át a reményt!

értékelés

A hetünk témájából adódónak kitalálhattátok, hogy ez a könyv nem egy könnyed őszi kis olvasmány, hiszen arról szól, hogy főszereplőnk, Catherine bipoláris zavarral küzd, és öngyilkos akar lenni. Öngyilkossága előtt azonban szeretne egyszer és utoljára lefeküdni egy sráccal. Tulajdonképpen ez az, ami mozgatja, mielőtt újra elragadná Semmi (azaz a depressziós időszak). Azaz ez a kis elhatározás kezdi el nála a gyógyulási folyamatot, ami a betegsége elfogadásáról és az élet szépségeiről (persze közben azért árnyoldaliról is) szól. A bipoláris zavar nem csupán egy betegség, egy kezelendő dolog, de egyben egy bélyeg is, amit örökké magán hordoz az ember. Cath is hordozza, élete csupa küzdelem a középiskolában. A gyerekek gonoszak, a tinédzserek még inkább, és ő ezt hatványozottan rosszul éli meg.

Hogy mi is tetszett a kötetben? Az, hogy bemutatja azt, mit is érezhet egy hasonló helyzetben lévő lány. A középiskolás kor amúgy is egy sérülékeny szakasz, hát még akkor, ha elveszted a számodra egyik legközelebbi embert, aki itt Catherine nagymamája. Az ezzel való megküzdés illetve a haláleset triggerelte (azaz hozta elő) tulajdonképpen a lány betegségét. Genetikai, menthetetlen, gyógyíthatatlan – ilyen címkéket aggatott magára Cath, illetve maga az orvostudomány is. Nagyon nehéz ebből a gondolkodási keretekből kilépni, Cath végig halálraítéltként gondol magára, hiszen megtapasztalta a mániás és a depressziós időszak igen csúnya velejáróit, a felelőtlen döntéseket, a pénzköltést, az impulzivitást (mánia), de ugyanúgy az ürességet, szenvedést, öngyilkos gondolatokat, sőt öngyilkossági kíséreltet is (depresszió). Mindezt szépen tárja elénk az írónő, egy fiatal lány szemén keresztül ismerhetjük meg a bipoláris depresszió tüneteit és szakaszainak jellemzőit. Ugyan számomra ez sok újat nem mond, hiszen az egyetemen tanultam mentális betegségekről nem is keveset, de kontextusba helyezve, egy történetben teljesen más volt olvasni róla.

Azt gondolom, hogy ez a könyv egy értékes alkotás. Bár azért néhol igazi YA sablonokkal tűzdelt – Michaelt, a kiszemelt fiút egy történelemprojekt miatt ismeri meg, ő lesz a párja az egész éven átívelő kutatásban -, de hát ezek fontos kellékei a fiatal felnőtteknek szóló irodalomnak.  Alapvetően nem egy lelkesítő olvasmányról van szó, mint említettem a megküzdésről szól: arról, hogy a tinédzserkor alapvető nehézségei mellett hogyan is tudhat együtt élni egy fiatal a mentális betegségével. Ebben nagyon nagy segítségre volt az a csoportterápia, amire a főszereplőnk a könyv elején elkezd járni, ahol igazi támogatást, vigaszt talál, és új barátokat is. Nagyon fontos a valahova tartozás érzése mindenki számára, különösen egy kirekesztett, megbélyegzett, bántalmazott (péládul kiközösítést értek ezalatt és szóbeli zaklatást –  mindent ami kimeríti a bullying fogalmát) fiatal életében.

Összességében azt gondolom, ezt a könyvet nem ártana mindenkinek elolvasni hiszen ritkán láthatunk bele egy mentális betegséggel küzdő ember fejébe, itt viszont Catherine szinten minden gondolatát papírra vetette az írónő. A szereplők is jól kitaláltak, bár Michael, Cath lovagja nem lopta be magát a szívembe, és a vele kapcsolatos szál talán az egyetlen, ami nem annyira tetszett, de a többi nagyon is. Nagyon kedvelem a hasonló témájú könyveket, de alapvetően inkább csak szakirodalmat olvastam eddig, meg főként filmeket láttam a témában, így egyfajta felüdülést éreztem a könyv olvasásakor. Mellékesen megjegyzem, hogy a kötet annyira tetszett, hogy félig egy olvasási válságot indikált, mióta kiolvastam,  – nagyjából egy hete, három nap alatt ledaráltam- azóta nem is kezdtem bele másba, ez pedig, mint tudjuk, a jó könyvekre jellemző. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, fontos beszélni a mentális betegségekről véleményem szerint, mivel a társadalmi diskurzus milyensége jelentősen befolyásolja a hasonló betegségekkel élők megítélését. Az pedig, hogy beszélünk ezekről a dolgokról  a megoldás  – az elfogadás – első fázisa. Végső soron 5/5 csillagot adok a kötetre, és még egyszer köszönöm a kiadónak.

poppy2

Rick Riordan – A titán átka

Halihó!

Ismét itt az iskolaév, de azért a sok kötelezőn és házin túl a szórakozásra is kell időt hagyni. A követezőkben értékelt kötet erre tökéletesen alkalmas, nagyon szellemes, kalandos és rendkívül szórakoztató.

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

A BEJEGYZÉS SPOILEREKET TARTALMAZ AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE!
(A harmadikra csak picikét. Amennyit muszáj.)

Fülszöveg

titánAmikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

„Vicces és pörgő… Percy az a hős, akivé minden srác válni akar.” – Sunday Express

értékelés

Az előző két kötetet is értékeltem korábban, A villámtolvajról itt, A szörnyek tengeréről pedig itt olvashattok. Az előző kötet egyébként, a Szörnyek tengere elég csúnya függővéggel ért véget, vagyis inkább csak megágyazott az új kalandoknak. Mikor belevetődtem ebbe a kötetbe, hirtelen fogalmam sem volt róla, mi van, de aztán persze beugrott: hőseink Grover segélyhívását fogadták éppen, aki nagy bajban volt. Kiderült, hogy két félistent “talált”, Nicot és Biancát, a testvérpárt, – hiszen minden faunt mozgósítottak a feladatra, kellenek az emberek Kronosz ellen-, akik ráadásul elég rejtélyesek, alig emlékeznek előéletükre, de cserébe hatalmas erővel rendelkeznek az arra érzékeny orr számára. Épp a két gyereket próbálják kimenteni Percyék a gonosz mantikór, Dr. Tüske karmai közül, mikor befut a könyv új főszereplőjének is tekinthető Artemisz és csapata, a Vadászok, élükön Árnyék Zoéval. A kalamajka közepette Annabeth eltűnik, a továbbiakban pedig Percy azon van, hogy megmentse. Álmában ugyanis fény derül egy-két dologra a lány hollétével kapcsolatban. Nemsokkal később Artemisz istennő is eltűnik, így a tábor mentőakciót szervez, ahová Percyt nem viszik el, de azért mégis sikerül utolérnie a felmentősereget (Biancát, Thaliát, Grovert és Zoét).

Természetesen rengeteg kalamajkába keverednek útjuk során, egy újabb főgonosz is színre lép, aki – bár teljesen egyértelmű utólag, hogy ki ő – kellőképpen rejtélyes és csak annyit tudunk róla, hogy ő a Generális, Kronosz csapatainak vezetője. Megjelenik Luke is, aki Annabeth-et egy csúnya csellel még nagyobb veszélybe sodorja, pedig már így is nyakig benne volt.

A könyv fő rendező elve tulajdonképpen egy prófécia, amely összefügg azzal, hogy a három nagy istenség ivadéka 16. életévében olyan erőre tesz szert, amivel az Olimposzt is ledöntheti. Ennek egyfajta kiszolgálójaként olyan események történnek, amit az Ébredés Órájának neveznek, és a hősök küldetését mindez, valamint az előbb említett balsejtelmű jóslat árnyékolja be.

Először történnek a könyvben végleges lezárások, nem csak eltűnnek emberek, hanem sajnos meg is halnak. Valahogy más volt ez a kötet az előző kettőhöz képest: Percy ugyan még nagyon is gyerek, hiszen csak 14 éves, viszont az élet megtanította olyan dolgokra is, amiktől hideg, felnőtt fejjel is tud gondolkodni. Persze, ettől még fejjel rohan a falnak esetenként, és a szeretteiért BÁRMIRE képes, de jóval felnőttebb gondolkodást észleltem általa, mint eddig. A szerelmi vonal is jóval kiemeltebben volt jelen ebben a könyvben, mint eddig bárhol: például Percy anyukája is bepasizik, Thália és Luke kapcsolatába is bepillantást nyerhetünk, valamint Percy is kezd rájönni saját érzelmeire.

A kötetben szereplő új figurákat nagyon kedveltem, különösen Artemisz bandáját, a Vadászokat, és köztük is Zoé története fogott meg leginkább. Természetesen ő sem egy utcai kis senki, komoly mitológiai háttérrel rendelkezik és könnyfakasztó szerelmi történet van a háta mögött. Tháliát is  e kötetben ismerhetjük meg úgy igazából, az ő karaktere kevésbé tetszett, mint a többi, de érthető volt sokszor ellenséges, komor viszonyulása a világhoz, hiszen elég durva dolgokon ment keresztül. Összességében őt is kedveltem, nagyon is emberi volt, főleg félistenhez képest. Az új főgonosz alakja tökéletesre sikerült, az újabb szörnyek, akikkel szembetalálkoztunk pedig ismételten bővítették az ókori görög mitológiáról való tudásomat, még ha az egész modernkori köntösben is van tálalva. Imádom a könyvben azt is, hogy újabb főistenségekkel kerülhetünk közeli kapcsolatba, apránként mindenkit megismerhetünk “személyesen” is.

Szó, ami szó, ez a könyv egy kicsivel sem volt rosszabb, mint az első két rész. Valahogy a hangulata más volt, hiszen kezdenek felnőni szereplőink – bár még most is igencsak gyerekek, de Thália például majdnem 16 éves a kötetben -, így egy másfajta ízt adott ez a dolgoknak. Emellett egy percig sem unatkoztam, kalandokban nem volt hiányom, viszont a mögöttes történeteket is nagyon szerettem, ami megbújt egy-egy szereplő viselkedése mögött, nézzük akár Zoét vagy Tháliát. Percy narrációja még mindig rendkívül szórakoztató, szellemes és vicces, egyszóval a kötet önmagában csodálatos. Imádtam visszakerülni ebbe a világba, hiába “nőttem ki” ezeket a történeteket, nagyon is szórakoztat, és még tanulni is lehet belőle, hiszen fontos témákra helyezi a hangsúlyt, bónuszként pedig görög mitológia is van benne dögivel, sőt.

Összességében azt gondolom, ha valaki szerette a sorozat első két részét, ezt ugyanannyira fogja imádni. Ha még nem vetted rá  magad, hogy folytasd a sorozatot, akkor sipirc! Nagyon tetszett a kötet, kikapcsolt teljesen és egy élmény volt belevetni magam a kalandokba Percyékkel. Persze a vége megint megágyazott egy új kalandnak, de hát mit is vártunk? 5/5 csillagot adok a kötetre természetesen.

poppy2

Karin Tidbeck – Rénszarvas-hegy ​és más történetek a peremlétről

Halihó!

Készen álltok egy igazán különleges, borzongató könyvre? Én azt hittem, de tévedtem: Karin Tidbeck novelláskötete ugyanis minden, csak az nem, amire számítottam. A Prológussal még számtalan borzongató bejegyzéssel készültünk nektek, itt tudjátok őket csekkolni. Könyvértékelésre fel!

A kötetet nagyon köszönöm az Agave Könyveknek! Te is szeretnél egy példányt belőle? Itt tudod megrendelni!

68519958_10211926006745601_5074595922847989760_o

Fülszöveg:

covers_545248
Agave Könyvek,  2019 
176 oldal 

Egy díjnyertes novelláskötet Svédország legismertebb SFF szerzőjétől, aki méltó örököse Borges, Le Guin és Lovecraft munkásságának.

 

Egy gyermek egy konzervdobozba születik. Egy telefonközpontos a pokolban találja magát. Három nő valahol az időn túl lebeg. Meseszerű lények kísértenek csendes kis falvakat. Karin Tidbeck, a svéd szerző szürreális világaiban minden lehetséges. A kötetben található történetek nemcsak a hazájában, hanem világszerte meghódították a szépirodalmi sci-fi, a spekulatív fikció és az alternatív fantasy olvasóit, és olyan nagy írókat tudhatnak a rajongóiknak, mint Ann és Jeff VanderMeer, China Miéville vagy a néhai Ursula K. Le Guin.

értékelés

Mielőtt belecsapnánk a természetfeletti lecsóba , megjegyeznék néhány érdekességet: ez a nemrégiben megjelent ropogós kis novelláskötet ihlette egyébként a hetünk projektképét is – mint fentebb látható -, ami a csodás Liliane műve.  E bejegyzés kiemelt képét szintén a könyv borítója ihlette, csak nem a magyar megjelenésű, hanem az angol kiadás, amit itt tekinthetsz meg. Ha már itt tartunk, nekem a spanyol borító tetszik a legjobban, de határozottan dobogós a magyar is.

Na, de egy könyvet nem a borítója határoz meg, nem igaz? De nem ám, hanem a benne rejlő sok-sok betű, ami történeteket tár elénk. Jelen esetben több, rövidebb sztoriról beszélhetünk, hiszen e kötet novelláskötet. Mostanában egyre jobban kedvelem a novellákat, a Hazudós című novelláskötet óta abszolút nyitott vagyok ebbe az irányba is, így nagyon érdekelt, mit rejthet ez a rendkívül figyelemfelkeltő borítóval és fülszöveggel megáldott kötet. Ugyan nem vagyok nagy horror szakértő, de Lovecraft nevére mindig felfigyelek – ez most is így lett.

A kötet 13 novellát tartalmaz, mindegyik a weird fiction műfajába -is- sorolható. Ti sem ismertétek eddig ezt a műfajt? Hát, én biztosan nem, nekem a kötet kapcsán a peremlét ragadta meg nagyon a figyelmem, illetve az alternatív fantasy.  Na de mi is a weird fiction? Hát, mint tudjuk, a weird furcsát jelent, így én a természetfeletti, furcsa, különleges fantasy-sci-fi keverékével jellemezném. Valami, ami nem átlagos, mégis annak tűnik. Vagy ha ki is tűnik, mégsem. Érthetetlenül mondtam? Vágj bele a kötetbe, és érezd magad is, milyen ez az élmény!

Határozottan furcsa. Mind a 13 novella a maga nemében zseniális: egyszerre félelmetes, fantasztikus és bizarr. Aki ezt keresi a történetekben, az biztosan meg is kapja, amit szeretne.  Már az első novella levett a lábamról: egy férfi, aki beleszeret egy nem is akármilyen hőlégballonba, és egy nő, aki egy gőzgépet választ élete párjául. A hasonló irodalommal még össze nem barátkozók – köztük én is – itt felvehetik az állukat a padlóról, mert ennél még sokkal képtelenebb dolgokkal is találkozhatunk.

Példaként említeném még a gyökérből kikelt facsemete-szerű gyermeket, aki dunsztosüvegben nevelkedett, vagy Miss Nyberg furcsa kis lényét. Furcsa lényekből nem lesz hiány a kötetben, de ezek a képtelen dolgok közben annyira természetesen képtelenek, hogy csak élvezni tudod a könyvet. Sokat segít a dolgon, hogy rövidke történetekről van szó, valószínűleg egy hosszabb, terjedelmesebb könyvet már nem bírtak volna feldolgozni megfáradt agytekervényeim. Így is viszonylag sokáig olvastam a könyvet – nincs 180 oldal, de egy hétig tartott legyűrni -, mert bár tetszett, mégis nehéz falat volt, hiszen még csak most ismerkedem a hasonló műfajú kötetekkel.

Nagyon tetszett egyébként a novellák összhangja: mindegyik más volt, viszont olyan visszatérő elemek voltak bennük, amik összefogták egy nagy csokorba az összes kis történetet – megjelent bennük a svéd mondavilág, a hagyományok, visszatérő motívum a vittra, ami egy különleges lény, a törpemálnalekvár, ami hagyományos skandvnáv édesség. A különféle különleges lények növekedése, felfedezése, élete, majd halála is összefogja a történeteket.  Egyedül talán az Augusta Prima és a Matrónák című novella tűnt ki a többi közül, amelyek inkább a római-görög hitvilágot idézték az északival szemben. Mégis, pont az Augusta Prima lett a legnagyobb kedvencem.

Összességében azt gondolom, hogy miután az első nagyobb sokkot feldolgoztam, nagyon élveztem ezt a könyvet. Tény, hogy lesöpri az embert a válláról a sok képtelen dolog, de amint megszokod, magába szippant, és már nem is tűnik olyan furcsának, hogy egy olyan úriemberről olvasol, aki dongó kinézete okán és vágyait követve maga is dongóvá válik. Sőt, nagyon is tetszik.

Mindenképpen adjon egy esélyt a könyveknek az, aki kedveli a sci-fi és a fantasy műfaját, mert mindkettő elemei megtalálhatók benne, továbbá a novellák kedvelőinek is ajánlom. Na meg azoknak, akik valami különlegeset szeretnének olvasni, nem egy hétköznapi kötetet a kezükbe fogni. Ha kedveled Kafka Az átváltozás című novelláját, talán ez is tetszeni fog.

Összességében 5/4,5 csillagot adok a könyvre, a fél csillagot azért vontam le, mert bár tetszettek az ismétlődő motívumok, néha nagyon egyformának tűnt egy-egy elem.

poppy2

Ker Dukey & K. Webster: Pretty ​Stolen Dolls – Ellopott babácskák (Csinos játékbabák 1.)

Halihó!

 Vágytál már egy kis nyári borzongásra? Nos, nem csak az időjárás változása adhatja ezt most meg neked, ugyanis a Prológussal rengeteg izgalmas bejegyzéssel készülünk, főleg horror, thriller témában. Egy krimibe oltott pszicho-thriller a következő könyv, amit értékelek nektek, ami nem más, mint az Ellopott babácskák.

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

68519958_10211926006745601_5074595922847989760_o

Fülszöveg:

covers_492480
Könyvmolyképző, 2018
264 oldal

Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti, 
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki. 
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja, 
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa. 
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret, 
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget. 
Mikor aztán kedvence futásnak ered, 
Hiába ígér a másik baba szépeket, 
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog, 
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog. 
Kedvence az övé, vissza kell kapnia 
vagy a másiknak meg kell lakolnia.

 

 

értékelés

Azta. Elég nehéz összekaparni az ember gondolatait a könyvről. Eléggé letaglózó, hiszen rázós könyvről van szó, tehát nem könnyű témákat boncolgat. Nagyon nem, és mindezt olyan szemléletesen teszi, hogy arcul vág.

De miről is szól a történet? A könyv egy nagyon kemény, borzalmas traumákat átélt lányról, Jaderől szól, akit testvérével együtt kislány korukban elrabolt egy veszélyes, elmebeteg ember, Benny. Az őrült babakészítő évekig kínozta és tartotta fogságban a testvéreket, mígnem Jadenek egy napon sikerült megszöknie. Testvérének azonban soha. Jade a kemény tinédzser évei ellenére talpra áll, a végsőkig küzd, hogy megtalálja ő, és testvére elrablóját. Rendőr nyomozó lesz, és vérprofi a munkájában. A probléma az, hogy Benny sem adja fel, hogy megtalálja őt…

Nagyon nagyon elmebeteg történet, néhol gyomorforgató, undorító, brutális és iszonyú. Mégis valahogy muszáj olvasnod, még tovább, beszippant ez a sötét világ. A történet nagyon lendületes, viszik előre az események forgatagai. Megismerhetjük a jelent és a múltat is, azaz elénk tárul, ahogy Benny apró morzsákat hagy maga után, hogy Jade “visszataláljon” hozzá, közben pedig a lány újra átéli legrosszabb együtt töltött perceiket.

Abból pedig volt bőven. Gyakorlatilag minden kijutott a lánynak: verés, éheztetés, megalázás, szexuális kihasználás, lelki terror, szóval a bántalmazás tulajdonképpen összes formája. Közben Benny elérte, hogy valahogy mégis szeresse őt Jade, persze valami furcsa, kifacsart módon, miközben teljes szívéből gyűlölte. Benny egy undorító féreg, alakjában szerintem valami igazán zseniálisat alkotott a két író. Persze nagyon beteg, de zseniális karakter. Az egész könyv nagyon erőszakos és erotikus is egyben, hiszen a bántalmazást részleteiben ismerteti velünk, ahogy a szexuális kihasználást illetve Jade felnőttkori szexuális életét is. A könyvben ez volt az egyetlen, ami zavart, a túlzott szexualitás. Nem bántam volna, hanem ugranak egymásnak 10 oldalanként a szereplők (kis túlzással). Bár még csak nem is a Benny által elkövetett szexuális kihasználás leírásával volt a problémám, hiszen nagyon érdekelt, milyen volt a lánynak a fogságban. De valahogy utána már nem vágytam rá, hogy a kéjes orgazmusokról olvasgassak.

Mindenesetre: ez a könyv nagyon tetszett, még az előbb leírtak ellenére is. Letehetetlen. Borzalmas, kifejezhetetlen az egész, de nagyon izgalmas is egyben. Annyira drukkoltam, hogy kapják el azt az undorító férget… De tudtam, hogy ez egy többkötetes sorozat, így képtelenség, hogy az első részben lerendezzenek mindent: hát nem is rendeztek. A könyv végére a dolgok csak bonyolódtak.

Az undorító és megrázó részek mellett azért romantikát is kapunk a könyvben, főszereplőnk rálel arra az emberre, akit tényleg mellé szánt a sors. Ugyan Dillon karaktere Bennyével és Jade-ével ellentétben szerintem nem sikerült annyira jól, nekem már túl tökéletes volt. Voltak hibái is, ezzel együtt volt túl tökéletes.

Az írópáros  zseniálisan alkotta meg a könyvet, megfelelő arányban szerepel a múlt és a jelen, a jelent a múlt tükrén keresztül értelmezhetjük, a kötet egyben egy izgalmas nyomozást is leír, nem csupán Jade gyötrelmeit. Továbbá a végén akkora csavar van benne, amire szerintem az olvasóközönség 98%-a nem számított.

Összességében azt gondolom, ezt a könyvet vagy nagyon szeretni, vagy utálni lehet, hiszen nem mindenkinek tetszenek a hasonlóan beteg alkotások. Még az írópáros is úgy nyilatkozott a könyv elején, hogy tuti, hogy minden olvasó elkönyveli őket elmebajosnak. Hát el is könyveltem, szóval abszolút hozta, amit vártam, teljesen magával ragadott ez a szörnyű fertő. Kíváncsian várom a folytatást. 5/4,5 csillagot adok a kötetre.

poppy2

Kertész Edina – A milliomos szamár

Halihó!

Srácok-lányok, ma ismét egy különleges bejegyzéssel érkeztem. Mostanában megszaporodtak az olyan értékeléseim, amik nem a szokásos ízlésembe tartozó könyvekről szólnak. Most egy igazi gyermekkönyvet hoztam nektek, ami nem más, mint A milliomos szamár Kertész Edina tollából.

A kötetet nagyon köszönöm a Manó Könyvek kiadónak – és magának Kertész Edinának! Itt tudod beszerezni a saját példányod!

kc3b6nyvek-a-strandon

milliomos
Manó Könyvek, 2019
160 oldal

Négy pata kopog a Gyogyó Golyó Bowling Klub tükörfényes padlóján. Az új tisztasági menedzser, Robi, a szamár az első munkanapját kezdi. Ám a klub egykori alkalmazottja, Malac bosszút esküdött ellene, és jókora slamasztikába keveri, méghozzá éppen a híres rapper és dj, MC Chicken születésnapján… Robi elveszíti az állását, de váratlanul híres és mesésen gazdag lesz egy TyúkTyúbra felkerült videó miatt. Megváltoztatja-e a hírnév Robit, ezt a tehetségesen gitározó, jólelkű szamarat? Tényleg igaz lenne, hogy a szülei egyszer megrágcsáltak egy tűzoltót? És hogy éli túl, mikor egy csapásra mindent elveszít? Vicces, fordulatos és nagyon mai gyerekregény sikerről, hírnévről, bukásról és önmagunk megtalálásáról.

 

 

értékelés

Elsőként biztos meglepődtetek, hogy egy mesekönyvvel érkeztem. Azonban azt gondolom, felnőtt fejjel a gyermekirodalom egy egészen más élményt tud nyújtani. Gyerekként ugyanis félig-meddig egy mesében élsz: rajzfilmeket nézel, hiszel a Télapóban és más csodás, hihetetlen dolgokban, a fantáziád pedig csak úgy szárnyal. Gondtalan vagy és játékos, boldog. Felnőtt fejjel ez már egy kicsit másképp van: ennek a könyvnek az olvasása közben viszont visszarepültem a gyerekszobámba. Közben pedig teljesen más szemszögből olvastam, mintha 10 éves lennék, a jelenlegi tudásom és tapasztalataim szűrőjén keresztül érdekes élményt nyújtott a könyv olvasása.

Nagyon kellemes élményt nyújtott ez a kis gyermekregény. Egyrészt nem számítottam rá, hogy illusztrált lesz – pedig már a borítón is rajta van, csak van, aki ugye vaksi és nem látja -> ÉN – , és mégis: a bejegyzésem fejléceként látható kép rajzai Robit ábrázolják, történetünk főhősét. Nagyon találó rajzokat sikerült belecsempészni a kötetbe, minden oldalon történt valami izgalmas – és nem csak a cselekményt, de az illusztrációkat tekintve is. Hol egy szövegbuborék, iniciálék, máshol kiemelt mondatok, firkák, és maga a cselekmény képes megjelenítése. Egyszóval imádtam, hogy ilyen, tényleg újra gyermeknek éreztem magam a kötet olvasása közben.

Na de miről is szól a könyv? A történet Robi, a szamár izgalmas kalandjait meséli el. Robi egy igazán különleges egyéniség, hiszen az emberek világába szamárként illeszkedett be Szamár Nagyival, nagymamájával együtt. Nagyi azonban az álmait követve külföldre ment, így Robi kénytelen volt munkába állni és fedezni a megélhetését. Egy bowlingpályán kapott állást takarítóként. Az előző takarítónak, Malacnak – aki a történet főgonosza – nem tetszett, hogy más került a helyére, így bosszút forralt szegény, ártatlan Robi ellen. Mikor a híres-neves MC Chicken látogatott a pályára, Robit egy agyafúrt csellel Malac kirúgatja. Előtte azonban megelőzte az, hogy Robi a mézzel feláztatott bowlingpályán szándékán kívül olyan botladozásokat mutat be, amit a szemfüles Chicken azonnal feltett a Tyúktúb csatornájára. BUMM – Robi híres lett.

papardelle.jpg

A könyv nagyon mai, a modern világra épül, így a mai gyerekek  – és felnőttek!- teljesen magukénak érezhetik. Öröm olyan kötetet olvasni, ami bár régi problémákat boncolgat – mert igenis megteszik a mesekönyvek, gyermekregények is, hiszen mind fontos tanúsággal rendelkezdek -, de azokat mai köntösben jeleníti meg. Persze a közösségi médián hirtelen sztárrá válás egy friss jelenség, de a sztársággal járó negatív és pozitív következmények már korántsem. Robi ugyan először nagyon élvezi frissen megszerzett vagyonát, de önmagát útközben valahogy elvesztette. A vagyon és a hírnév pedig könnyen jön és könnyen megy, főként, ha nem azzal érted el, hogy önmagad adod.

Robi egy melegszívű, kedves kis szamárfiú, amolyan szamártinédzser. A sztárrá válás és onnan egy botrány miatti lecsúszás során mindig támaszkodhatott Szamár Nagyi bölcsességeire, aki – bár nem volt testben vele, de a szívében igen -, számos jó tanáccsal látta el, főként arra vonatkozóan, hogy nem baj, ha nem vagy olyan, mint a többiek, különlegesnek lenni jó, és hogy sose add fel az álmaidat, de önmagad főként ne.

Fontos üzeneteket hordoz tehát ez a könyvecske, amit rendkívül szellemes, kedves és fordulatos formában tár az olvasói elé. És igen, 24 éves fejjel is beszippantott a könyv hangulata, mikor elkezdtem, addig nem álltam fel, amíg el nem olvastam. Aztán még lapozgattam kicsit, mert olyan aranyos! A szereplői is pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell: kicsit naiv, jóindulatú szamarunkkal a főszerepben. De Pappardelle, a Gyogyó Golyó pálya pincére is eltalált figura, aki nehéz sorsú és kemény munkával küzd az álmaiért, ugyanis szoftverfejlesztő szeretne lenni.

Összességében azt gondolom, ez a kötet főként 8-12 éves gyerekeknek ajánlott, de felnőtt fejjel is megér legalább egy olvasást. Hiszen nagyon aranyos, szépen kivitelezett és mai, kellően egyszerű karakterekkel és történetekkel, mégis komoly tanúságokkal és mondanivalóval. Mivel semmi ehhez foghatót nem értékeltem még, a csillagozástól eltekintenék, de nagyon tetszett a kötet, semmi rosszat nem tudok róla mondani – szóval mégiscsak állapodjunk meg 5/5 csillagban.

poppy2