Shelley Parker-Chan – A nappá vált lány

Halihó!

Az elmúlt napokban Shelley Parker-Chan debütáló kötetével foglalkoztunk, amely A nappá vált lány címet kapta. A könyv az 1300-as években játszódik a mai Kína területén. A felütésben az író egy kis kontextusba helyezi a történéseket, kapunk egy történelmi jegyzetet, amely alapján be tudjuk határolni térben és időben a valós eseményeken alapuló cselekményt. Az Agave Könyvek jóvoltából még megjelenés előtt elolvashattam a kötetet amiért rendkívül hálás vagyok.

A nappá vált lányt be tudjátok szerezni erre a linkre kattintva, ráadásul kedvezményesen.

Értékelés

A kötet elkalauzol minket egy olyan rejtelmes történelmi korszakba, amiről nem sokat tudok. Már emiatt is izgalmas a témafelvetés, továbbá szerintem a cím és a borító is eléggé el lett találva. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan is tud nappá válni egy lány.

A történet egy szegény falusi parasztlányról szól, aki nem hajlandó elfogadni a sorsát. A sorsot, amely a semmi. Miután elveszti a családját az éhezés és a fosztogatók miatt csupán a túlélés hajtja. Ekkor veszi fel bátyja, Csu Csungpa nevét és identitását is gyakorlatilag. Onnantól kezdve a fiú sorsát kergeti, aki nagy dolgokra hivatott. Ezt a sorsot mindenképp be akarja teljesíteni.

Sok részletet nem akarok elárulni a könyv cselekményét illetően, mert szerintem érdemes elolvasni minden szavát a kötetnek, szerencsére a fülszöveg is barátian fogalmaz és alig tudunk meg valamit arról, mit is rejteget a cselekmény. Én ezeket a fajta fülszövegeket preferálom, mert van, amikor a könyv kb. felét simán lespoilerezik – emiatt ritkán is olvasom el őket előre, bevallom őszintén.

Na de térjünk vissza erre a különleges kötetre. Több szempontból is annak nevezhető, például a keleti téma miatt, valamint azért, mert még soha nem olvastam eddig semmit queer témában, ami nem szakirodalom volt. Egy kötetre sem emlékszem, ahol hasonló karakter lett volna a főszereplő. Természetesen egy csomó olyan könyv van, ahol egy lány fiúnak, nő férfinak adja ki magát, de itt mégsem teljesen erről van szó. A lány bátyja sorsát kergetve, azért küzdve tulajdonképpen a bátyjává vált, később pedig még ennél is több lett belőle: önmaga.

A nappá vált lány azonban nem csupán a lány sorsát követi figyelemmel. Fontos, központi eleme a mongolok ellen vívott háború, és annak egy eunuch tábornoka. Az ő karaktere is nagyon érdekes volt, egyszerre utáltam és szerettem, egyszerre értettem meg és vetettem meg azért, amilyen. Általa megismerhetjük a másik oldalt is, a megszálló mongol birodalom hadurait. Kiemelendő egyébként, ahogy az írónő az akkori kultúrát, mindennapokat lefesti, a hadsereget és úgy összességében a világot. Nekem nagyon hitelesnek tűnt, különösen azokat az elemeit szerettem egyébként, ahol a nők sorsát írja le a karakterekkel való cselekvésen keresztül.

Mindemellett persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a fantasy vonalat sem, hiszen végtére is ez a kötet annak számít. Ennek ellenére nem érződik rendkívül természetfelettinek, sőt, engem meggyőzött arról, hogy létezik a császároknak isteni mandátumot adó fény, ami az uralkodásukat hitelesíti tulajdonképpen.

Hogy mi teszi a könyvet igazán fantasztikussá? A rendkívüli főszereplő, aki a szemünk előtt cseperedik éhező lányból előbb szerzetessé majd hadúrrá, találja meg a saját sorsát és önmagát, miközben a világa többször is darabajira hullik. A setting is zseniális, valamint külön kiemelném a könyv azon részeit, amikor Csu szerzetesnek tanul. A buddhista kolostorok világa teljesen ismeretlen számomra, a vallásról az alapvető tételeit tudom, mást nem nagyon. Így számomra egy jó élmény volt belemerülni kicsit mint a vallásba, mint a szerzetessé válás folyamatába. Azok voltak a kedvenc részeim, pedig A nappá vált lány később sem okoz csalódást. Minden van benne, ami egy könyvet igazán jóvá tesz: érdekes témafelvetés, izgalmas cselekmény, olyan témák, amikkel ritkán találkozom, és persze egy csipetnyi mágia.

Összességében azt gondolom, hogy ha szeretted a Mákháború sorozatot, akkor mindenképp adj esélyt ennek a könyvnek is. Ha érdekel a gender téma, valamint a queer téma és szereted a fantasyt is, akkor főként jó választás neked a könyv. De ha csak egy izgalmas, középkorban játszódó ázsiai történetre lennél kíváncsi akkor is a kezedbe tudod venni. Részemről 5/4,5 csillag a kötet, azt a felet is csak azért vontam le, mert az utolsó ötven oldal nagyon nehezen csúszott le a többihez képest, amikor sokszor le sem akartam tenni a könyvet. Kíváncsian várom a sorozat második és egyben befejező részét.

Fülszöveg

A Mulan ​és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.

Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékből ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.

Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elől. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Ambrose Parry – A halál művészete

Halihó!

Prológus a világ körül projektünk keretén belül Edinburgh városába kalauzollak el titeket Ambrose Parry kötetével. Felvesszük az időutazó szerepét is, ugyanis a kötet az 1800-as évek közepén játszódik. A halál művészete című kötet a Raven, Fisher és Simpson könyvsorozat második része. Korábban az első részről is írtam, itt olvashatjátok.

A recenziós példányt hálásan köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Saját fotó, kérlek engedély nélkül ne használd.

Értékelés

Még mielőtt bármit mondok a kötetről szeretném kiemelni a borító grafikusának lenyűgöző munkáját. Már a Minden testek sorsa is csodaszép volt, a második részre sem adtak lejjebb a minőségből, ráadásul tökéletesen összepasszolnak. A viktoriánus korhoz is nagyon illik.

Na de mi is lapul a csodás borító mögött?

Raven és Sarah története egy évvel később folytatódik, mint az előző kötet eseményei. Bevallom, engem kissé pofonvágással felérő meglepetésként ért, hogy Raven a kötet elején még csak nem is Edinburgh városában tartózkodik, hanem éppen világot lát, és a Sarahval kialakult kapcsolatának vége. Persze aztán főhősünk hamar visszatalál otthonába, Simpson asszinteseként áll munkába. Edinburghban azonban nem úgy mennek a dolgok, ahogy Raven gondolta: Sarah távollétében férjhez ment, egy szintén orvos férfihoz.

” A siker aprócska esélye mindig a túlélés lehetőségét jelenti.
Mindig jobb tenni valamint a semmi helyett.
Mindig.”

A történet fő szála eléggé hasonló az előző könyvhöz, alapvetően egy gyilkos után nyomoznak. A mostani nyomozás azonban tulajdonképpen egy véletlen műve, Sarah és Raven csupán dr. Simpson hírnevét próbálják tisztásra mosni a hamis vádakkal előálló, irigy kollégái előtt. Mindeközben egy titokzatos betegség sorra szedi az áldozatait, ennek erednek a nyomába. Furcsa módon, mindegyik halálesetnél jelen volt egy ápolónő is…

A könyv kicsit más felépítésű, mint az első, itt néhány fejezetenként olvashatunk egy személyes elbeszélést is, ami a gyilkos múltjába ad betekintést. A mesélő egyes szám első személyben mondja el történetét, egészen gyermekkorától az utolsó pillanatig. Megismerhetjük, hogyan vált szörnyeteg a nőből, milyen motivációi, mozgatórugói vannak cselekedeteinek. Ezek a részek számomra nagyon érdekesek voltak, szerintem az író jól meg tudta ragadni, mi játszódhatott le egy ilyen ember fejében.

“A békéhez vezető út mindnyjájunk számára az, hogy tudjuk, hol a helyünk és elfogadjuk a ránk rótt szerepet.”

De ez a kötet sem csupán egy izgalmas, érdekfeszítő nyomozásról szólt. Sokkal többről is: a viktoriánus korabeli társadalmi helyzet leírásáról is, valamint annak el nem fogadásáról. Sarah maga a feminizmus, társadalmi helyzetét képtelen elfogadni, sőt, abból magasabb rangú férje miatt ki is tudott törni. Ámde a társadalom nőkhöz való hozzáállása még nagyon messze áll attól, amit ő szeretne.

A korábban megismert főszereplőink mellett kaphattunk néhány újat is, például Archie Banksot, aki Sarah férje, vagy Quintont, Dr. Simpson új titkárát, és persze magát a titokzatos gyilkost is. Nekem annyira nem sikerült megkedvelni őket, és az egyiket tekintve a nagy titkát is viszonylag korán kitaláltam, szóval olyan nagy meglepetést nem okozott, mikor kiderült. A történet ennek ellenére azért az elsőhöz méltóan izgalmas, kisebb csavarokkal tarkított, de mindenekelőtt lenyűgözően van megírva. Az orvoslás akkori helyzetét véleményem szerint hitelesen mutatja be, valamint magát a társadalmi osztályokat, azok szokásait.

“Az ördög minden férfiban benne van egy kicsit. Én azokban nem bízom, akik ezt letagadják.”

Összességében A halál művészete abszolút hozta az első kötet színvonalát, amit én nagyon szerettem. Maga a gyilkosságok története még jobban is tetszett azzal a plusz adalékkal, hogy megismerhettük a gyilkos gondolatait, múltját is. Egyébként a könyv végén az író felfedi, hogy a szereplői egy részét (így például a gyilkos is) élő személy ihlette. Azt gondolom, hogy aki elolvasta az első kötetet az várta már a másodikat is, és meg is szerezte amint tudta, de ha mégsem, akkor tegye meg, mert megéri. 5/5 csillagot kap tőlem a kötet, kíváncsian várom a harmadik részét.

Fülszöveg

Betegek tömegei halnak meg mindenütt a városban, az orvosok pedig tehetetlenek…

…annak ellenére is, hogy a város élen jár a modern orvostudományban. Ám a nagy tiszteletben álló dr. James Simpsont nem csupán ez aggasztja – azt suttogják, ő a felelős egy gyanús körülmények között eltávozott beteg haláláért.

Simpson védence, Will Raven és a korábban szobalányként dolgozó Sarah Fisher eltökélten tisztára akarja mosni pártfogójuk nevét. Ám mivel Raven közben saját természete sötét oldalával birkózik, Sarah-t pedig leköti, hogy többet tanuljon az orvostudományról, mint amit a társadalom egy nő számára elfogadhatónak talál, nehezen értik meg, mi okozza a haláleseteket.

Willnek és Sarah-nak egyesíteniük kell erőiket, és be kell venniük magukat Edinburgh legveszélyesebb utcáiba, hogy felmentessék Simpson professzort a vádak alól.

Azonban hamarosan felfedezik, hogy a tömeges halálozás okozójára eddig csupán valószínűtlensége okán nem derült fény.

Kiadta: Könyvmolyképző, 2022 448 old.

Erin A. Craig: House of Salt and Sorrows – Só és bánat háza

Halihó!

Magánkönyvtár olvasó hetünk ismét elérkezett a Prológuson. Biztosan nektek is csücsül a polcon egy rakás olyan könyv, ami arra vár, hogy ne csak kívülről ismerkedjetek meg vele, hanem bizony a belsejével is. A Só és bánat háza november óta szemezik velem, végre sort kerítettem rá, és abszolút nem bántam meg.

A recenziós példányért nem tudok elég hálás lenni a Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

A Só és Bánat háza című kötet egy rendkívül sötét, komor történet, amit már a címe is sejtet, valamint a borító is (ami egyébként szerintem nagyon szépre sikerült). A sztori egyes szám első személyben kerül bemutatásra nekünk, főhősünk, a felnőttkor küszöbén álló Annaleigh szemüvegén keresztül.

Már a felütés is búskomor: egy temetésen veszünk részt. Évek óta gyászban él a család, Annaleigh nővérei sorra meghalnak.  Eulalie halála azonban más volt, főhősünk nem tud hinni benne, hogy csak egy véletlen baleset áldozata lett. A lány természetesen képtelen ennyiben hagyni a dolgokat és elkezd a nővére halála után nyomozni, amiben a családja nem hajlandó segíteni, ráadásul

A helyszín egy szintén eléggé komor környezet, egy szigeten él a család, a Salann-szigetek urának gyermekei a lányok, a kötet főszereplői. Minden csupa szikla és só, hideg és komor. A lányok édesanyja is elhunyt, amikor legkisebb húguk született, apjuk pedig feleségül vett egy fiatal lányt, aki ráadásul Eulalie temetését követően jelenti be, hogy terhes. Annaleigh próbál vele kedves lenni, befogadni a családba, néhány testvére viszont nem így viselkedik, legidősebb nővére, Camille egyáltalán nem békélt meg a dologgal.

A család úgy dönt, hogy elég a gyászból, egy bált rendez. A szigetvilág lakói azonban félnek: úgy hírlik, átok ül rajtuk. És kezdi úgy gondolni Annaleigh, hogy nem alaptalanul, amikor meglátja elhunyt nővérei szellemét éjnek évadján. Ráadásul legkisebb húga, Verity is nagyon furcsán viselkedik, hátborzongató történeteket mesél és ijesztő dolgokat rajzol.

A könyv egyébként végig eléggé komoly, feszült és helyenként hátborzongató. Nekem elég magas az ingerküszöböm az undorító, félelmetes és hasonló dolgok tekintetében, de volt azért néhány kemény jelenet a könyvben, gyakorlatilag horror elemekkel. A könyv tulajdonképpen egy fantasy, a varázslat is jelen van benne, olyan dolgokban jelenik meg, amiről nem is gondolnánk. Nagyon tetszett egyébként az írónő által megálmodott hiedelemvilág, az istenekről szóló mesék. A nyomozás-szál is jól meg volt írva, kis adagokban kaptunk információkat, végig izgalmas tudott lenni annak ellenére, hogy az első perctől tudni lehetett egy-két fontos dolgot.Ez azonban nem vont le igazából a kötet érdekességéből, mert a többi része kárpótolt érte. Maga a történet az, ami nagyon tetszett, különösen a félelmetesebb részei, Annaleigh az őrület határán.

Megkedveltem a kötet szereplőinek nagy részét. A főszereplő lány kivételesen viszonylag gyorsan belopta magát a szívembe, idegesítő tini allűröktől mentes volt, amit nagyra értékeltem. A testvéreivel együtt alkotott egy nagy egészet, mégis kívülálló volt közöttük. A rejtélyes, jóképű idegen, Collum lesz a segítségére a nyomozásban, akibe nyilván bele is szeret. Talán ő az egyetlen, aki egy kissé túl tökéletes, valamint az ő történetét olvastam volna még egy kicsit, főként a hátterét.

Egyetlen dolgot tudok felhozni a könyv ellen, az pedig a vége. Nekem egyáltalán nem tetszett, ahogy végül alakultak a dolgok a kötet utolsó oldalain, de persze tudom, hogy sokan szeretik az efféle lezárást, és értem is. Szerettem volna azonban, ha az írónő felvállal egy keményebb befejezést. Remélem nem mondtam ezzel sokat, igyekszem mindig spoiler-mentesen írni a bejegyzéseim.

Annak ellenére, hogy a legvége a könyvnek nem lett a legnagyobb kedvencem, bizton állíthatom, hogy egyébként egy nagyon érdekes, izgalmas és különleges történet a Só és bánat háza. 5/4 csillagot adok a könyvre, és nyugodt szívvel ajánlom főleg azoknak, akik kedvelik a kis horror elemekkel fűszerezett ifjúsági fantasykat.

Fülszöveg

Gondold ​meg, kivel táncolsz…
Ahogy gyönyörű testvérei titokzatos körülmények közepette életüket vesztik a szigeten, ahol magányos birtokuk áll, Annaleigh kénytelen fényt deríteni a családját kísértő átokra.
Annaleigh burokban éli az életét Highmoorban a nővéreivel, az apjával és a mostohaanyjával. Egykor tizenketten voltak, de most, hogy négy lány élete hirtelen véget ért, magány kísérti a pompás termeket. Egyik haláleset tragikusabb a másiknál – egy járvány, egy esés, egy fulladás, egy zuhanás –, és a környező falvakban azt pletykálják, hogy a családot megátkozták az istenek.
Annaleigh-t kísérteties látomások kínozzák, és egyre erősebben él benne a gyanú, hogy a nővérei nem balesetet szenvedtek. A lányok minden éjjel kiszöknek otthonról, hogy fényűző bálokra látogassanak el, hajnalig táncoljanak selyemruhájukban és csillogó cipellőjükben, és Annaleigh nehezen jut dűlőre, megakadályozza-e őket ebben, vagy csatlakozzon hozzájuk a tiltott találkozókon. Kivel – vagy inkább mivel – táncolnak valójában?
Amikor Annaleigh közelebb kerül egy titokzatos idegenhez, aki maga is titkokat őriz, versenyt kell futnia az idővel, hogy eloszlassa a családjára boruló sötétséget, még mielőtt őt magát ragadja el legközelebb.
Lebilincselő regény tele mágiával, fátyolselyem szoknyákkal és hosszú, sötét folyosókkal.
Hagyd, hogy magával ragadjon!

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, 2022, 448 oldal

Maggie Stiefvater: All the Crooked Saints – Tökéletlen szentek

Halihó!

A héten a Lázadóké a főszerep a Prologós berkein belül. A mai bejegyzésben egy nagyon különleges kötetet fogok bemutatni nektek, ami Maggie Stiefvater nevéhez köthető. Korábban már olvastam az írónőtől a Raven Boys könyvsorozatot, valamint régóta szerepel a TBR listámon ez a kötet, valamint a Mercy Falls farkasai kötetei is. Most a Tökéletlen szentek került terítékre nálam. A kötet szereplői több szempontból is igazi lázadónak tekinthetők, Joaquin titkos Dj neve már önmagában félig szentségtörés (Diablo Diablo), Daniel, a szent a legszigorúbb szabály ellenére is segít egy zarándokon, Beatriz pedig szembe megy egész családjával a saját igaza és unokatestvére megsegítéséért.

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

Első körben szeretném kiemelni, hogy a kötet borítója szerintem nagyon el lett találva, tökéletes összhangban van a sztorival, a hangulattal, valamint nagyon szép is.

De mit rejteget a csodás borító? A Tökéletlen szentek című könyv meglepő módon tökéletlen szentekről szól. De kik is a szentek esetünkben? A cselekmény Bicho Raro tanyáján játszódik, Új-Mexikóban, az 1960-as években. Főszereplőink az ott lakók, a Soria család, akik évtizedek óta a szentjeikről és csodáikról híresek. A szent pozíciót Daniel tölti be, a fiatal felnőtt srác, aki magasztal teljesen, azonban koránt sem tökéletes. Elköveti ugyanis azt a hibát, amitől családja óva intette, mióta világ a világ: segített egy zarándokon. A hely alapvetése ugyanis az, hogy zarándokok csodáért fordulnak a szenthez, aki azonban semmilyen formában nem segítheti őket a második csodájukhoz. Nagyon furcsa és meglepő volt számomra, mit is jelent ez a csoda, ugyanis valahogy a csoda szóhoz egyfajta pozitív hangulat társul. Itt viszont főleg kellemetlen dolgok történnek a csoda következtében az emberekkel, általában valamilyen metamorfózis áldozatául esnek. A saját sötétségükkel kell, hogy megküzdjenek, hogy a második csodát is megkapják.

Így történt, hogy a ranchon számos, félig-meddig átváltozott, eltorzult, furcsa ember-szerű lény élt cselekményünk kezdetére a Soriák tanyáján. Ugyanis az első csoda következtében átváltozott személyek képtelenek voltak a második csodájukra, amitől magát a megváltást kapnák és a visszaváltozást. A Soriák pedig főként megtűrik maguk mellett a zarándokokat, de segíteni tilos, ugyanis halálos következményei lehetnek, ahogy ez a múltban meg is történt. Szörnyű tragédia árnyékolja be a családot, ami egyre inkább szétszakadt, szomorúság szabdalja szét, a régen volt szerelmesek már szóba sem állnak egymással, a szülők eltávolodtak gyermeküktől.

Ám főszereplőink mindezek ellenére is megpróbálják kihozni a legtöbbet a helyzetből, illegális rádióadást üzemeltetnek, szerelembe esnek, megszegik a szabályokat. A három Soria unokatestvéren, Beatrizen Danielen és Joaquinon kívül különleges főreszeplőnk Pete, aki mindössze egy furgonért érkezett volna a tanyára, amit munkával kívánt elnyerni, azonban ennél sokkal többet talált ott – szerelmet és csodákat.

A kötetet végig egy nagyon különleges hangulat lengi körül, talán azért, mert olyan egyértelműnek és hétköznapinak tűnik számomra benne a mágia. Elhiszem, hogy csodák léteznek, teljesen egyértelmű, hogy vannak bizonyos helyek a világban, ahol az összesféle bagoly megtalálható és ahol prérifaras-fejű lekész éldegél, ahol a fa valaha egy asszony volt, és ahol Diablo Diablo sugározza az illegális műsorát a rádión. Én is ott voltam a forró sivatagban a szereplőkkel és hallottam Marisita ruhájáról lefolyó vízcseppeket, a lány sírását, a levegő furcsa rezonálását a csoda előtt.

Összességében szerettem a könyvet, bár be kell vallanom, az írónő korábbi kötetei jobban tetszettek. Itt is jelen volt a sajátos stílusa, amit nagyon megkedveltem korábban, viszont ez a történet nem tudott annyira magával ragadni, annak ellenére, hogy egy nagyon megkapó és különleges kötetről beszélünk. Nem tudok rámutatni teljes mértékben arra, mi volt a problémám, de valami kis apróság mégsem klappolt. Ennek ellenére mindenképp örülök, hogy részese lehettem a Soriák csodáinak. 5/4 csillagot adok a könyvre.

Fülszöveg

Lebilincselő ​történet sötétségről, csodákról és a családról.
Mindannyiunk leghőbb vágya ez: egy csoda. De rettegünk attól, mit kell feláldoznunk ahhoz, hogy megkapjuk. Aki a coloradói Bicho Raróba látogat, nagy eséllyel találkozik néhány komor szenttel, titokzatoskodó szerelmessel, álmodozó tudóssal, csodamániás bagollyal, elhidegült szerelmespárral, egy-két árva gyerekkel meg egy végtelen sivatagi égbolttal, aminek a csillagai éberen figyelnek.
Ennek a helynek a főszereplői a Soria család tagjai, akik szokatlan csodákra képesek. A család főszereplői pedig három tizenéves unokatestvér, akik arra készülnek, hogy megváltoztassák a jövőt: Beatriz, az érzelmek nélküli lány, aki csak arra vágyik, hogy szabadon vizsgálhassa a gondolatait; Daniel, Bicho Raro Szentje, aki mindenkin készséggel segít, épp csak magán nem; és Joaquin, aki éjszakánként egy kalóz-rádióállomást vezet Diablo Diablo néven.
Mindannyian csodát keresnek. De Bicho Raro csodái csalókák: sosem olyanok, mint amilyennek tűnnek.
Szentek. Csodák. Család. Romantika. Halál. Megváltás
Mélyedj el a rejtelmeiben!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2022 304. old.

Holly Jackson – Jó kislányok, rossz viszonyok

Halihó!

A héten a Prológussal olyan könyvekkel foglalkoztunk, amelyek nagy sikert arattak az elmúlt időben, TikTokon, vagyis annak a könyvekkel foglalkozó “Booktok” szekcióján is népszerűek. Ilyen Holly Jackson könyvsorozata is. Én most a második részről fogok beszálmolni nektek, korábban az elsőről, A jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz című kötetről itt írtam.

Hálás köszönet a Kolibri Kiadónak a recenziós példányért!

Értékelés

Holly Jackson Jó kislányok, rossz viszonyok című könyvében visszatér szeretett főszereplőnk, a rendkívül talpraesett és okos tinilány, Pip. Tendenciózusan nem kedvelem a női főszereplős köteteket, különösen, ha young adult kategóriás, általában idegesítenek. Persze szerencsére ez nem mindig van így, a Jó kislányok, rossz viszonyok főhőse kifejezetten belopta magát a szívembe, már az első kötettel is. Pip egy igazán különleges, zseniális elme, aki az éleslátásával megoldott egy régi bűnügyet A jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz-ban. A második rész egyfajta összefoglalóval kezdődik, picit olyan érzésem volt, mint amikor sorozatot nézek, és a rész elején van egy “előző részek tartalmából”.

Nem is bántam, hogy kapott egy ilyen felütést a könyv, felidézte a korábbi eseményeket és kontextusba helyezte azt, ami történni fog. Pip életében nagy változást hozott a felderített bűnügy, a podcast, amit csinált belőle rendkívül híres lett, és a lány továbbra is közvetíti az eseményeket Ravi segítségével, Max Hastings tárgyalását is megosztják a nagyvilággal.

A történet fő középpontja azonban nem ez, hanem egy új rejtély, aminek Pip a nyomába ered. Egyik közeli barátja, Connor bátyja, Jamie eltűnik, a rendőrség pedig nem hajlandó foglalkozni az esettel. Így Pip kénytelen magára vállalni a feladatot, Ravi és Connor segítségével utánajár az ügynek. Azonban olyan dolgok bontakoznak ki Jamie keresése során, amire álmukban sem gondoltak volna.

A kötet egy szövevényes nyomozást ír le, ami feszített tempót diktál. Most nagyobb a tét, mint korábban bármikor, hiszen egy nagyon is élő fiú tűnt el, Pip most nem egy már lezárt aktát vett elő. Emiatt sokkal feszültebb is a hangulata a kötetnek, végig ott lebeg a fejünk felett az, hogy Jamie nem fog előkerülni élve, ami beárnyékolja az eseményeket, ettől pedig még izgalmasabb lesz. Végig fenntartotta a kötet a figyelmemet, egy percig sem unatkoztam, az írónő pontosan azt a színvonalat hozta, amit az első kötetben. Még mindig el tudom mondani, hogy a történet és az egész felépítése nagyon mai, nagyon modern, Pip az esetről készített feljegyzései, képei is belekerültek a kötetbe.

A szereplők nagyrészt ugyanazok voltak, akik a korábban, bár életüket átalakították a korábbi események. Pipen is nyomot hagyott az, hogy életveszélybe került, hogy a családját is veszélybe sodorta. A kötetben szinte végig küzdött önmagával, az ürességgel, ami mélyen tátongott benne. Már nem volt az a tipikus jó kislány.

Maga a nyomozás, a Jamie eltűnése körüli rejtély nagyon izgalmas, összetett és csavaros volt, egy másodpercig sem tudtam, mire fut ki a történet a végén, ahol aztán egy óriási csattanóval zárja le az eseményeket az írónő. Az biztos, hogy ilyesmire nem számítottam, és pont ezeket a köteteket kedvelem, amikor fogalmam sincs, mire fog kilyukadni az író, de a végére minden kirakósdarab a helyére kerül, pontosan illeszkedik és nem érzek benne sem logikai gikszereket, sem kihagyott részeket.

Összességében tehát rosszat nem is tudok mondani a könyvről. Mindvégig izgultam, szurkoltam Pipéknek,hogy Jamiet megtalálják, és annak, hogy békére leljen önmagával. Teljesen magával ragadott a történet, alig tudtam letenni a könyvet, akartam még egy-egy információ morzsát, hogy végre kitaláljam, mi állhat a háttérben. Mindenképp csak ajánlani tudom a könyvet, de szerintem akik az első részt olvasták, azok garantáltan megszerezték a másodikat is. Akik még esetleg nem, azok remélem kedvet kaptak a bejegyzésem alapján hozzá. 5/5 csillagot adok a kötetre, és kíváncsian várom a harmadik részét a sorozatnak.

Fülszöveg

A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz szerzőjének legújabb sikerkönyve
Valaki eltűnt.Senki sem beszél.
De MINDENKI figyel…
Pip Fitz-Amobi felhagyott a nyomozással. A tavaly megoldott gyilkossági ügyet feldolgozó bűnügyi podcast óriási népszerűségre tett szert. Pip mégis váltig állítja, hogy nyomozó napjainak vége.
Amikor azonban eltűnik egy közeli barátja, a rendőrség a kisujját se mozdítja, így kénytelen újra akcióba lendülni. Ha a zsaruk nem nyomoznak, megteszi Pip; ám a kisváros minden sötét titka újabb kérdéseket vet fel. Vajon Pip megtalálja a válaszokat, mielőtt kifut az időből?

Kiadta: Kolibri, Budapest, 2022 428 oldal 

Sasha Laurens – A Wicked Magic

Halihó!

A Prológussal a héten a mitikus, legendás lények vannak a héten a középpontban. Én egy olyan varázslatos könyvről írok nektek, ahol már a borítón is ez a lény szerepel: egy cica. Miért is lenne ő mitikus? Mert egy boszorkány familiárisa, beszélő társa, aki sok más képességgel is bír ezen kívül. Ugyan nem a kötetünk főszereplője, de az egyik főhős segítőtársa Domino, a macska.

A kötetet nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó, a kép felhasználása engedélyköteles.

Értékelés

Az írónő történetének középpontjában két ex-bestie áll, Lis és Dan valamint a két volt legjobb barátnő egyikének új barátnője, Alexa. A kötet alapvetően hármójuk nézőpontjából világítja meg az eseményeket. Dan, Lis és Alexa utolsó éves középiskolás lányok. Dan és Lis ezer éve barátők, egy szörnyű, mágikus katasztrófa azonban szétszakítja őket: Lis pasija, Johnny eltűnik, elragadja egy furcsa lény egy félresikerült varázslat miatt. Ezután semmi sem ugyanolyan köztük, Dan pedig egy másik lányban megtalálja a barátot: Alexa az, aki nemrég költözött a kisvárosba. Ő az, akiben minden megvan, ami egy jó barátnőt jellemzi, támogatja, szereti őt.

A lányok varázserejét egy baljóslatú, fekete kötet adta, amit azonban a katasztrófa óta nem vettek elő, sőt, egymással sem állnak szóba. Dan és Lis senkinek sem árulta el, mi történt, belülről emészti fel őket John elvesztésének ténye. Mindketten máshogy küzdenek meg vele, az önutálat az, ami közös bennük. Lis azonban nem adja fel a reményt és a keresést, elkeseredésében Danhez fordul és a varázslathoz. Amikor egy másik lány is eltűnik, Dan nem ellenkezik tovább és újra beleveti magát a mágiába és a Johnny utáni kutatásba Lissel. A történet másik szálán Alexa küzd meg saját mágikus eredetű problémáival. Egy sötét varázslat következtében nagynénje, Lorelei súlyosan megbetegszik, tulajdonképpen majdnem meghal, és ezáltal a lány boszorkánnyá válik. Igazi, hamisítatlan boszorkánnyá, olyanná, akinek familiárisa is van, Domino, a cica formájában. Ő segíti a lányt Lorelai megátkozását követő nyomozásban és a túlélésben.

A történet, mint ahogy említettem több szálon fut, véleményem szerint a kötet viszonylagos rövidsége (kb. 330 oldal) ellenére eléggé összetett. A hangulat baljóslatú, az egész varázslat-dolog körül bűzlik valami. Lorelai továbbá egy elvetemült szekta ellen nyomoz, ami már önmagában sem egy szívderítő szervezet, most pedig valami többről is szó van, mint klasszikus elvakultság, ugyanis egy természetfeletti dolog áll a szekta vezetőjének célkeresztjében is, ami nem más, mint Kassyan. Ő a kötetünk titokzatos főgonosza, akiről a könyv során morzsányi információkkal kell, hogy beérjük, mielőtt végre szemtől-szembe állnánk vele.

Kissé vegyes érzéseim vannak a kötet kapcsán. Voltak benne nagyon jó elemek, tetszett például, ahogy a lányok küzdenek a mentális problémáikkal, olyan valódivá, élővé tette őket a szorongás, az útkeresés, az identitás-problémák, a klasszikus tini-gondok a varázslattal kapcsolatos tragédiák mellett. A szülő-gyermek kapcsolat, a különféle nevelési stílusok, a továbbtanulás nyomása, az első szerelem, az önértékelési problémák, a klasszikus depresszió: ezek mind megjelennek az írónő kötetében a jól kitalált fantasy történet mellett. Megmondom őszintén, nekem ez a vonal jobban is tetszett, mint maga a varázslat-elemek. Bár kaptunk egy jól kitalált főgonoszt, és az őt övező történet is.

A történet egyébként lassan indul, be, az eleje ennek ellenére kicsit összecsapottnak érződik, egy ideig nem is értettem, most mi a helyet, nehézkesen haladtam vele. A végére aztán megszerettem, szerintem pont a szereplők valódisága miatt. Különösen Alexát kedveltem meg és az ő történetszálát, azt a vonalat, hogy egyébként is vannak boszorkányok, akik titokban védelmezik az emberiséget. A történet vége azonban túl mézesmázos lett a kötet egyébként baljós, sötét hangulatához képest, bár meg kell jegyeznem, hogy azért annyira mégsem sikerült sötétre festeni az egészet, mint szerintem indokolt lett volna. Egyedül a Lorelai és a szekta kapcsán történő eseményeknél éreztem azt, hogy ez egy alapvetően dark fantasy.

Összességében azt gondolom, hogy ennek a kötetnek vannak nagyon értékes részei, viszont nem lett annyira jól megírva. Maguk a szereplők szerethetőek, a sztori is okés, mégsem stimmel valami. A borító viszont csodaszép és illik is a kötet hangulatához. A negatívumok ellenére azoknak mindenképp ajánlom a könyvet, akik kedvelik a mentális betegséggel küzdő főszereplős történeteket (én ilyen vagyok), és a napjainkban játszódó fantasy történeteket. 3,5 csillagot adok a kötetre.

Fülszöveg

A ​Wicked Magic – Végzetes varázsigék
Modern ​boszorkányok, egy ősi démon, elrabolt tinédzserek.
Dan és Liss boszorkányok. Hatalmukat a Fekete Könyvtől kapták. Szeretik használni ezt a hatalmat, különösen akkor, amikor az életben nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnék.
Egy rosszul sikerült varázslat során Liss fiúját elragadja egy gonosz lény, és mindenki halottnak hiszi őt. Dan és Liss barátsága is véget ér azon a végzetes éjszakán. Hogyan gyakorolhatják a mágiát, miután megidézték a sötét erőt? Hónapokkal később Liss felfedezi, hogy a barátja életben van, a föld alatt rekedt egy ősi démon szorításában. Meg kell mentenie őt, de ehhez szüksége van Danre és a Fekete Könyv erejére. Dan azonnal visszatér Liss életébe, és ezzel egyidejűleg ellöki magától új legjobb barátnőjét, Alexát. Alexa azonban maga is nagy titkokat rejteget, és meg kell küzdenie a saját mágikus tragédiájával.
Amikor egy újabb fiatal is eltűnik, a lányok tudják, hogy ez nem lehet a véletlen műve. Vajon milyen mohó mágiát ébresztettek fel? És mit akar ez a varázslat azoktól a tinédzserektől, akiket magával ragadott?
Izgalmas történet a barátság bonyodalmairól, életünk irányításáról és arról, hogyan nézzünk szembe a mindannyiunkban ott rejlő sötétséggel.
Vesd bele magad!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2022 336 oldal

A. M. Strickland – A fekete ajtó

Halihó!

Mai napon egy izgalmas, sötét fantasyt mutatok be nektek, ami a közel-kelet egozikus világába, egy forró királyságba kalauzol el bennünket, ahol a valóság mellett az álmokban rejtőző lelkek is meglepetéseket tartogatnak.

A kötetet nagyon köszönöm a Maxim Kiadónak!

Értékelés

“A fekete ajtó” egy egyes szám első személyben íródott, ifjúsági fantasy, ami nem csupán varázslatos témákat boncolgat, de komolyabban érinti a szexuális identitások témakörét is. A kötet főszereplője Kamai, akit a történet elején egy nagy trauma ér: nevelőapját és édesanyját lemészárolják, ő pedig “mostohatestvére”, Razim kezei közül is épp, hogy csak kicsúszik, és kénytelen édesapjához fordulni segítségért, akivel még soha életében nem találkozott.

Kamai azonban nem csupán egy hányattatott sorsú fiatal árvalány. Ő egy lélekjáró, ami egy vele született tehetsége, és édesanyja, aki szintén rendelkezett az adottsággal tanítgatta ereje használatát. Kamai így az emberek nehymjébe, azaz lelkébe tud betekinteni, amikor ő és az illető is alszik. Ez azonban tiltott tevékenységnek számít, így veszélyes terület, édesanyja ráadásul nem is tudta megtanítani mindenre Kamait. A lánynak a lelke pedig el van rejtve, vagy talán nem is létezik, azonba a kötet címét adó fekete ajtó mindig ott van, akárhányszor belép valaki nehymjébe. Édesanyja figyelmezti, hogy sose nyissa ki, a lány azonban anyja halála után óvatlan, meggondolatlan lesz és kinyitja. Ami mögötte rejlik, az pedig egy olyan sötét, természetfeletti lény, aki egyszerre félelmetes és vonzó, veszélyes és kedves. Vehynnek hívják.

Szokásomhoz híven nem szeretném lelőni előre az egész cselekményt, abból legyen elég ennyi, inkább a benyomásaimat osztanám meg a kötetről. Az író fogalmazási stílusa nekem tetszett, a könyv nem túl hosszú, mégis a helyszínek tömör, de pontos leírásával jó hangulatot teremt, gond nélkül elképzeltem magam Vehyn sötét kastélyában, vagy épp Jidras lakásában. Tetszett maga a setting is, ez a közel-keleti hangulatú világ, ami engem egyébként Marokkóra emlékeztettt – bár sosem jártam ott.

A stílus mellett kiemelném még a kötet szereplőit. Egy nagyon érdekes főszereplőt ismerhettünk meg Kamai személyében, aki a felnőtté válás küszöbén próbálja túlélni édesanyja elvesztését, és új életet kezdeni egy teljesen új helyen, majd egy titkos társaság tagjaként, szövevényes udvari és kozmikus drámákba bonyolódva, mindenközben bosszúra szomjazva és olykor naivan, bután cselekedve. Kamai azonban nem csak azért különleges, mert lélekjáró, hanem a könyv során szépen-lassan kibontakozik előttünk aszexuális volta is, amivel a cselekmények folytán Kamai is egyre elfogadóbbá válik. Sosem olvastam még olyan kötetet, ahol a főszereplő ilyen beállítottságú volt, ezért nagyon fura volt az egész élmény. Alapvetően tetszett a koncepció, bár én nem szántam volna az identitás felismerésére és megértésére külön vagy húsz oldalt, ahol egy papnő segítségével erre rájön a két lány, Nikha, aki a lány apjának testőrparancsnoka, és a lány legjobb barátjává avanzsálódik. Nikha is egy kicsit más, mint az átlag, róla kiderül, hogy valójában férfinak érzi magát, nem csak úgy viselkedik és öltözködik. Ezekkel a témákkal nincs is semmi gondom, de számomra furcsa volt egy hiedelemvilág szeletet csak erre áldozni, miközben a titkos társaságok és a sötétség sokkal izgalmasabb, érdekesebb vonulatot adhattak volna még a könyvnek, ha jobban kifejtésre kerülnek.

A szereplők közül kiemelném Vehynt. Édes kis főgonoszt sikerült gyártani, aki természetesen egyszerre rendkívül csábító és egyszerre nagyon félelmetes. Valahogy sosem bírtam felfogni, hogy a “természetfeletti nem is vagyok ember amúgy lehet ezer éves vagyok” férfiak mit esznek a 18 éves lányokon, de én elhittem. Szurkoltam is nekik, hogy összejöjjenek, mert ez a kis romantika pont megadta a kellő fűszert a könyvnek.

Amivel azonban nem voltam teljesen elégedett, az a hiedelemvilág, varázsvilág. Alapvetően két isten, és az ő gyermekük, valamint neki a királyhoz fűződő viszonya, valamint régebbi istenségek adták az alapját a teológiai világnak, ebből kaphattunk is egy-egy szeletet, de számomra több magyarázatot igényelt volna ez az egész, kerekebb, jobban kidolgozott varázsvilágot szerettem volna kapni, ha már egy ilyen izgalmas ötlettel állt elő az írónő.

Összességében szerettem a történetet, még kicsit olvastam volna, néhány részét egy cseppet rövidebbre vágtam volna, azonban másról pedig még szívesen megtudtam volna még többet – ilyenek voltak a titkos társaságok, valamint a Sötétség, Vehym is, a lélekjárás képessége és a hiedelemvilág. A kötet hangulata egészen sötét, komor, pont olyan, amilyet én kedvelek, így simán beszippantott és minden lehetőséget megragadtam, hogy olvassak. 5/4 csillagot adok a könyvre.

Fülszöveg:

A ​fekete ajtó egy sötét YA fantasy, amely megpróbálja megfejteni külső és belső világunk rejtélyeit – bármi legyen is az ára.
Kamait figyelmeztették, hogy soha ne nyissa ki a fekete ajtót, de nem hallgatott rájuk… Mindenkinek van lelke. Egyesek lelke gyönyörű kert, másoké félelmetes börtön. A lélekjárók, mint Kamai és az anyja, képesek más emberek lelkébe utazni, miközben alszanak. De bárhová is látogat Kamai, mindenhol a fekete ajtót látja – követi őt minden lélekbe, az anyja pedig figyelmeztette, hogy soha, de soha ne nyissa ki. Amikor Kamai megérinti az ajtót, az meleg és dobog, mintha pulzusa lenne. Amikor ráteszi a fülét, a saját nevét hallja, ahogy a másik oldalról suttogják. És amikor bekövetkezik a tragédia, Kamai megteszi az elképzelhetetlent: kinyitja az ajtót.

A. M. Strickland izgalmas és képzeletgazdag fantasy regénye udvari intrikák és románcok, egy aszexualitásával megbékélő főhős, és számos meglepő fordulat segítségével bontakoztat ki egy sötéten csábító rejtélyt, amely nem csak Kamai lelkét, hanem a teljes királyságot is veszélybe sodorja.

James Patterson – J. D. Barker: A zaj

Halihó!

2023. első bejegyzésében egy szívemhez közel álló író, J. D. Barker James Pattersonnal közösen írt kötetét mutatom be nektek. Korábban már olvastam a szerzőpárostól, mégpedig A madártollas gyilkosságok című könyvet, amitől teljesen el voltam ragadtatva. (Itt olvashattok róla). Sajnos A zaj nem hozta ugyanezt a hatást számomra.

A recenziós példányért nagyon hálás vagyok az Agave Könyveknek!

Értékelés

A kötet cselekménye egy furcsa, megmagyarázhatatlan hang köré összpontosul, amelyről maga a könyv is kapta a nevét. A földöntúli zaj nem csupán hangos, de olyan furcsa cselekvésre készteti az embereket, amely mindenre káros hatással van.

” Olyan hangja volt, mint azoknak a lényeknek, amelyek a legsötétebb rémálmokban élnek, kimásznak az ágy alól és a szekrény mélyéről, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy felfalhassák az áldozatukat.”

Kötetünk a kezdetekkor több szálon fut, de mindegyiket összeköti természetesen a zaj. Megismerkedhetünk egy testvérpárral, akik egy hegyen, egy erdőben élnek egy nomád kis közösség tagjaként. Szokásos mindennapi tevékenységüket azonban kettéhasítja a zaj, és a falujukból mindenki meghal vagy eltűnik, csak ők élik túl. A két lány sem úszta meg azonban sértetlenül, Sophie, a fiatalabbik lány úgy viselkedik, mintha valami gonosz démon szállta volna meg, nővére, Tennant pedig próbál mindent megtenni, hogy megóvja.

A történet másik főszereplője Martha, akit nagy titkolózások közepette a védelmi minisztérium gyűjtött be több más tudóssal együtt, hogy megvizsgálja a jelenséget. Itt jön képbe a harmadik főszereplőnk is, ugyanis az egész procedúra katonai fennhatóság alatt áll. Egy fiatal, talpraesett vezető, Fraser vizsgálja az ügyet Marthával együtt.

Már a vizsgálódás kezdetén több ellentmondásba ütközik a nő, még a kutatási körülmények is nagyon furcsák, nem csak maga a zaj, amiről kezdetben még azt sem tudhatták, hogy zaj. A nulláról kellett a kutatásukat felépíteni, mindeközben azonban a helyzet kezd elharapózni és más helyeken is felüti a fejét az anomáliának nevezett jelenség. Ennek következtében az emberek óriási hordákba verődnek, és futnak, és futnak és csak futnak, valamilyen közös tudat által vezérelve. Hogy hova vezet a vizsgálódás, mi lesz a lányok sorsa azt természetesen nem szeretném előre lelőni, de a főszereplőink szálai összeérnek, a kérdéseink nagy részére pedig kapunk valamiféle választ.

Maga a téma számomra nagyon érdekes volt, és azt gondolom, hogy a kötet egy rendkívül jó felütéssel kezdte. Fogalmunk sincs, mi ez a furcsa zaj, csak annyit látunk, hogy egy tinédzser és egy kislány elhagyatottan kóborol az erdőben és a túlélésért küzd, miközben a kormány szervei egy titkos nyomozást indítottak a jelenség kapcsán. Az írópáros feszített tempót diktál a kötetben egyébként, mindenki versenyt fut az idővel és az életéért, megoldásokért küzd, amit rendkívül jól érzékeltetnek rövid, tömör, váltott szemszögű, többféle sorsot bemutató fejezeteikkel.

“A biztonság egy gondosan felépített illúzió.”

A probléma csupán az, hogy egy idő után ez a feszültség egyre jobban ellaposodott. Az író-páros (és Barker úgy egyáltalán) nagyon szereti átverni az olvasóit, fals magyarázatokat kreálni a jelenségekre amiket egy tollvonással keresztülhúznak két oldallal később, és még nagyobb homály övezi a dolgokat, mint előtte. Ezzel alapvetően nincs is semmi gondom, sőt, viszont cserébe a történések nem tudták nagyon fenntartani az érdeklődésemet mégsem.

A karakterek sem sikerültek épp a legjobbra. A két lányon kívül mindenki semleges, vagy unszimpatikus volt, de annyira mégsem, hogy érdekeljen. Egyik szereplőt sem sikerült annyira igazira írni, hogy tudjak neki szurkolni, valahogy hiányzott a mélység, a valódi emberség mindenkiből.

Mindezzel együtt azonban meg kell jegyeznem, hogy az írópárost továbbra is zseniálisnak tartom, mert maga a téma és a stílus tetszett, valamint azért voltak olyan csavarok, amitől még így is leesett az állam, hogy alapvetően én és a könyv nem lettünk a legjobb barátok. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy adtam egy esélyt a kötetnek, ahogy a jelenséget és az azt övező dolgokat jellemzik, azért már megérte elolvasni. Sajnos 5/3,5-nél több csillagot így sem tudok a könyvre adni, pedig szerettem volna szeretni.

Fülszöveg

Az ​oregoni Mount Hood közelében egy ismeretlen eredetű, pusztító erejű hanghullám söpör végig egy kis településen. A katasztrófában mindenki életét veszti, leszámítva egy testvérpárt, akik még időben elérték az egyik óvóhelyet. A jelenség hamarosan több helyen megismétlődik, és további megmagyarázhatatlan események is történnek. Egyesek szerint a kínaiak vagy az oroszok vetettek be egy új titkos fegyvert. Mások isteni eredetű megtorlásban hisznek.

A kormány a helyszínre küld egy csapatot, hogy kivizsgálja az esetet, de a csapat tagjai egymással ellentétes feladatokat kapnak. Dr. Martha Chan pszichológusnak, aki egészségügyi vészhelyzetekre szakosodott, tanulmányoznia kell a túlélőket. Alexander Fraser főhadnagynak, aki egész életében katonai pályára készült, és nem bízik a civilekben, el kell különítenie őket. Kisvártatva azonban teljesen eluralkodik a káosz, és mindenki kénytelen lesz összefogni, hogy megoldást találjanak az őrjítő zaj eredetére, ami senkit és semmit nem kímél.

James Patterson és J.D. Barker második közös regényében a rettegés eddig ismeretlen hangon szólal meg, és ez a hang a két méltán népszerű szerző képzeletvilágának legsötétebb zugaiból származik.

Kiadta: Agave Könyvek, 2022 416 oldal

V. E. Schwab – Gallant

Halihó!

Ugyan én nem csak az őszi időszakban szeretek ijesztő vagy nyomasztó történeteket olvasni, de mostanában extra figyelem helyeződött mégis az ilyen témákra. Nemrég fejeztem be a Rémálmok bazára című King könyvet, most pedig az egyik kedvenc íróm, V. E. Schwab Gallant című könyvét tettem a magamévá, mégpedig igen rövid idő alatt. A Prológusos csapattal egy egész projektet is kanyarítottunk a kötet köré, ide kattintva tudjátok megnézni az izgi posztokat.

A kötetért nagyon hálás vagyok az Agave Könyvenknek, akik ezúttal is egy szívonalas kiadást dobtak piacra.

Saját fotó, felhasználása engedélyköteles.

Vedd meg a saját példányod a kötetből ide kattintva!

Értékelés

Nagy elvárásaim voltak Victoria kötete iránt, és abszolút nem is csalódtam. Olivia története pontosan olyan lenyűgöző, mint az írónő eddigi bármelyik könyve. De miről is szól a Gallant?

“Mindennak van árnyéka. Még a világnak is, amiben élünk.“

Ez az idézet szerepel a könyvborító hátulján,ami előirányozza a kötet tartalmát is. Schwab különös vonzalmat érez a sötét dolgok iránt – gondoljunk csak az Egy sötétebb mágia című trilógiájára -, itt egy egész birodalmat, egy párhuzamos világot szentel neki. Aminek a kapujában áll nem más, mint a Gallant.

A kötet főszereplője azonban nem a borítón szereplő, impozáns házban nő fel. A lánnyal először a Merilance árvaházban találkozhatunk, ahol megismerhetjük keserű mindennapjait. Oliviának szinte semmi emléke nincs szüleiről, leszámítva egy G betűvel ellátott naplót, amelyben különféle rajzok és a végére összekuszált, baljós gondolatokat vetett papírra az édesanyja.

“Olyan boldog vagyok.
Úgy félek.
Úgy tűnik, a kettő megfér egymás mellett,
és kéz a kézben jár.”

A lány egy nyomasztó, szürke helyen él egy rakás másik lánnyal, akik közé sosem tudott beilleszkedni. Olivia ugyanis több szempontból is különleges: nem tud beszélni, a szeme sarkából pedig mindenhol szellemeket, ghúlokat lát. Ám egy napon úgy néz ki, rátalál a szerencse, és igazi családra lel: nagybátyja levele hazahívja, az otthona pedig Gallant. A kötet első fejezetében, kb. negyven odalán ismerkedhetünk meg Olivia személyiségével. Elénk tárul egy igazi túlélő, leleményes és kreatív lány sorsa, aki csak megértést várt volna, ámde néma különcként erre az iskolában sosem számíthatott.Gallantban sem az várja, amire mindig is vágyott. A levélíró nagybátjya rég halott, egyetlen élő rokona, Matthew pedig finoman szólva sem fogadja szívélyesen.

” Megint ez a szó – biztonság. De mi a biztonság? A sírok biztonságosa. A Merliance is biztonságos volt. A biztonság nem egyenlő a boldogsággal, nem jelenti azt, hogy valaki jól van, és jól bánnak vele.”

A gyönyörű ámde ódon házba érkezvén Oliviával együtt szaladhatunk végig a nappal fényes és csodálatos, de éjszaka ijesztő és szellemekkel teli folyosókon, ahol darabonként tárul elénk a lány szüleinek sötét sorsa, és az egész családjának története. A Prior család egy réges-régi kapu örzője, amelynek túloldalán a sötétség lakozik. Olyan sötétség, ami a repedéseken is be tud kúszni, az álmokat rémálmokká változtatni és manipulálni az embereket. A lány azonban egy napon óvatlanul átmegy a túloldalra és találkozik az árnyékok világának sötét urával.

“Ha az emberek könnyeket látnak, már nem figyelnek a kézmozdulatokra, a szavakra vagy bármi másra, amit mondani akarnak nekik. És nem számít, hogy a könnyeket harag vagy bánat, félelem vagy ingerültség szüli, Ilyenkor már csak egy pityergő lányt látnak.”

A kötetet egy egészen sötét és baljós hangulat lengi körbe, már-már nyomasztó, különösen a túloldal, az árnyak birodalma. Erről a hangulatról elmondható, hogy Schwab itt is elővette a vastagon, feketével író tollát, és olyan tintapacákat is hagyott a régi, meggyűrött papíron, amiből formák lettek. A történet ugyanis nem csupán egy elbeszélése Olivia Prior éltetének, de édesanyja naplóját is láthatjuk, olvashatjuk, épphogy a kezünkben nem foghatjuk. A naplót díszítő rajzok a mi kötetünket is díszítik.

Olivia édesanyjának naplója szerves részét képezi a kötetnek, a lány vissza-visszautal, emlékezik rá, kapaszkodik azokba a töredékekbe, amiket az asszonyról megtud, így szépen-lassan összeáll a kép. Na de ki is volt a lány titokzatos édesapja, ha az anyja volt Prior? Pontosan mi rejtőzik a túloldalon? Milyen veszélyek leselkednek rá és családjára?

Szívből ajánlom, hogy ezeket derítsétek ki ti. Nem lesz nehéz végigolvasni a kötetet, mert viszonylag rövid, a maga 320 oldalának jelentős százalékát teszi ki Olivia édesanyjának naplója. Egy percig sem fogtok unatkozni, a különleges atmoszféra garantáltan beszippant majd. A főszereplő formájában olyan nehéz sorsú lányt kaptunk, akit megedzett az élet, és az egész kötet elbeszélését és nézőpontját is áthatja a némasága és az ezzel való küzdelme. Még sosem olvastam korábban hasonló könyvet, amelyben néma volt a főszereplő. Mindemellett nekem nagyon nagy kedvenceim az átjárók, ajtók, párhuzamos világok, így az írónő tökéletesen beletrafált a kedvenceimbe, némi rettegéssel fűszerezve.

“Kezdi megtanulni, hogy a valóság ingoványos, és nem egy jól kivehető fekete vonal, hanem egy elmosódó szélekkel rendelkező forma, benne sok szürkeséggel”

Bejegyzésem végén szeretném még kiemelni a kötet borítóját, amely a tökéletesen illik a hangulathoz, és egyébként is gyönyörűre sikerült, valamint a magyar fordítást, amely szintén színvonalas és az eredeti, angol kiadáshoz hű. Hónapokkal ezelőtt, angolul ugyanis már olvastam a Gallant-ot, de magyarul is szerettem volna a kezemben tartani. Az írónő rajongóinak nem ajánlom a kötetet, mert már úgyis réges régen a polcukon csücsül, azoknak azokban igen, akik szeretnének egy különleges házzal és annak árnyékával megismerkedni. Ajánlott mellé egy forró tea, kakaó és egy takaró, főleg azoknak, akiknek a szellemektől a hideg futkos a hátukon. 5/5 csillagra értékelem a kötetet.

Fülszöveg:

Kiadta: Agave Könyvek 2022 320 old.

Az ​árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.

Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?

Shea Ernshaw – Winterwood

Halihó!

Már hét éves a Prológus blogger közösség, és az, hogy én is hosszú évek óta a tagja lehetek nagy öröm számomra. Minden évben összekötjük a szülinapozásunkat a Halloweennel, idén is így cselekedtünk. A Télerdő című kötet igencsak beleiilik a tematikába, hiszen eléggé spooky és nyomasztó az egész hangulat. A boszorkányos témáról már nem is beszélve. Ugyan a kötetben már beköszöntött a tél, nálunk pedig még nem, de nincs messze a fagyos idő…

Köszönet a recenziós példányt a csodálatos Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

Nora történetét saját szemszögén keresztül, egyes szám első személyben olvashatjuk. A lány egy tó mellett, az erdő szélén lakik, és épp egyedül van otthon, amikor beköszönt a kegyetlen tél. A lány csak egy átlagos tinédzser, kivéve, hogy a családja minden női tagja boszorkány volt. Nora azonban nem igazán vett észre még magán mágikus képességeket… A tó mellett fekvő Fonák-erdő egy varázslatos hely. Sötét, fenyegető és ijesztő, azonban telihold idején családi hagyomány az erdőbe menni. Az erdőbe, ahol az elveszett tárgyak előkerülnek. Nora télen sem riad vissza a hidegtől, nagymama hangja zeng a fejében, amikor az erdőbe indul telihold idején. Ám ezúttal sokkal értékesebb dolgot talál, mint amire számított: egy fiút, Olivert.

Senki sem látja, hogy éppannyi sebem van, mint mindenki másnak. Hogy egy kicsit én is megtört vagyok.

Innentől a könyv egy sötét és rejtélyes története kettejük kapcsolatának és magának a fiúnak. Ki is ez a srác? A tó másik oldalán lévő Kezelhetetlen Fiúk Táborából tűnt el. Mégis túlélte valahogy a hidegben. Hogy lehetséges ez? Hogy került oda egyáltalán? Nora befogadja, attól kezdve pedig vonzódik hozzá, bár fél is tőle, milyen sötét titkokat rejteget. A titok, ami valójában körülöleli a srácot sötétebb, mint az éjszaka és veszélyesebb, mint az élő Fonák-erdő.

Az írónő kedvelt témája a sötétség és a boszorkányok, ezt már korábbi, Wicked Deep című könyvéből is megtudhattuk. Hasonló hangulat lengi körül ezt a kötetet is. Hideg, sötét, misztikus, ködös. Ezek a szavak jutottak eszembe leginkább, amikor olvastam a könyvet. Az eseményeket a lány és a fiú szemszögéből is nyomon követhetjük, a fejezetek váltogatják egymást. Emellett betekintést enged a könyv a Walker család többi tagjának történetébe is, ugyanis a fejezetek között A holdfény és erdei gyógymódok varázskönyvét lapozhatjuk át, amely nem csupán egy varázskönyv, de a női családtagok életét és halálát is leírja.

A könyvekben gyakran az ilyen semmit sem veszíthető alakokból lesznek a gonoszok. Így kezdődik a történetük: veszteséggel, szomorúsággal, ami hamar dühbe, gyűlöletbe csap át, ahonnan nincs visszaút.

Nora és Oliver története az a lassan leszálló köd, amiben semmit nem látsz, de hiába félsz, szeretnél belemenni. Úgy tűnik, hogy ki tudod venni a ködben kirajzolódó dolgokat, de amikor közelebb érsz, kiderül, hogy óriásit tévedtél. A kötet nem egy pörgős, klasszikus kalandos fantasy, sokkal inkább egy lassú, misztikus történet, amiben azért varázslatban sincs hiány, meg persze egy kis szerelemben. Az sosem maradhat ki. Szól ez a kötet arról is, hogy milyen az, amikor számkivetett és magányos vagy, milyen, amikor magadat is meggyőzted, hogy nem vágysz másra, csak önmagad társaságára. Ám valaki más jelenléte ezt egy csapásra meg tudja változtatni.

Talán így a legyegyszerűbb. Az ember falakat húz, magányosan él, és így senkit sem veszíthet el. Senki sem törheti össze a szívét.

Aki olvasta a Wicked Deep című kötetet és szerette, annak mindenképp ajánlom a Winterwoodot is, mert elég hasonló a stílus, a világ és a téma is, ámber ebben a történetben nem a mélység, hanem a Fonák-erdő a veszélyes és ijesztő. Véleményem szerint a férfi karakterek is elég hasonlóra sikerültek, szerintem Oliver és Boo is a YA könyvek egyik fiú archetípusa, a titokzatos idegen, akibe azért első látásra beleszeretünk, nyilván. A lány pedig talpraesett, okos, magányos és különc, ahogy annak lennie kell. Talán túl öreg vagyok ezekhez már lassan 28 éves fejjel, mert kissé a szememet forgatom… De közben pedig az a helyzet, hogy mégis rohadtul élvezem ezeknek a könyveknek az olvasását. A Winterwood sem volt több idő nekem, mint maximum három nap, vitt magával a történet, mert érdekelt, és magával ragadott a hangulat, amit az írónő teremtett.

Összességében tehát tetszett a kötet, szerettem a hangulatát és az eseményeket. A szereplők nem lettek az örök kedvenceim, de azért végig szurkoltam nekik. Imádtam, hogy betekinthettem a család múltjába, és azt hiszem, maga a téma is lenyűgözött eléggé. Mindent egybevetve 5/4,5 csillagot megérdemel a kötet.

Fülszöveg

Légy ​óvatos a sötét rengetegben…
Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.
Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.
Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.
A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.
A Télerdőből kiderül, miért.
Hagyd, hogy elbűvöljön!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2022 344.old.