R. F. Kuang- Mákháború

Halihó!

A héten a Prológussal az Agave Könyvek újdonságával, a Mákháború című könyvvel foglalkoztunk. Csomó izgalmas bejegyzéssel, készültünk, ITT le is tudjátok őket csekkolni. A hét keretében természetesen a könyvértékelés sem maradhat el, így most megosztom veletek, mit is gondoltam erről a kötetről.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave Könyvek kiadónak! Itt te is be tudod szerezni a saját példányod!

Fülszöveg:

covers_556831
Agave Könyvek, 2019
572 oldal 

Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

értékelés

Ó te jó ég. ÚRISTEN. – szavak, kifejezések, amik a könyv olvasása közben és után visszhangoztak a fejemben. Na, ez aztán valami volt, kérem szépen! Ez a kötet egyszerre lenyűgöző és borzalmas, sokszor elfordítanád a fejed, de csak falod az oldalakat. Ez a kötet egy mesés fantasy, különösen a sötétebb stílusú, epikus regények kedvelőinek ajánlott. Még szerencse, hogy pont ilyen vagyok én is.

A könyv alapvetően Zsin, egy vidéki hadiárva életét kíséri figyelemmel. Ő a főszereplőnk, a kötet elején még fiatal, 14 éves kislány. Nevelőszüleivel ópiumkereskedésből élnek, Zsin gyakorlatilag házi rabszolgaként funkcionál a családban. A lány azonban eladósorba érik, és nevelőszülei egy idős hivatalnoknak szánják, hiszen egyetlen céljuk nevelt lányukkal az, hogy hasznot húzzanak belőle. Zsin azonban eszes, talpraesett lány: egy tanár barátja segítségével felkészül az egyetlen olyan lehetőségre, amivel ki tudna törni a kényszerházasságból: ez pedig a kendzsu. Zsin a vizsgán a tartományában a legkiválóbb eredményt éri el, így bekerül a császárság legkiválóbb katonai akadémiájára, a Szinegardba.

Mindezeket az eseményeket körülbelül a könyv egyharmadáig olvashatjuk, Zsin emberfeletti erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy bejusson az akadémiára és valóra válhassanak álmai. Már a kötet legelejétől kezdve kitárulkozott előttünk az, hogy ez nem egy könnyed kis olvasmányocska lesz, hanem egy kemény világban járunk éppen. Egy olyan világban, ahol fiatal lányokat zsákmányolnak ki a nevelőszülei, akik egyébként is kábítószerrel kereskednek. A lány azonban kitör, és elkezd tanulni a fővárosban. Ahol újabb és újabb nehézségekbe ütközik: Zsin élete folyamatos harc. Előbb a származásával, körülményeivel, nevelőszüleivel, majd az iskolában társaival: Kitajt eltekintve mindenki elfordul tőle, még saját tanára is nem odaillő korcsnak bélyegzi. Zsin gyötrelmesen küzd az akadémián, ahol rajta kívül mindenki előrébb van szinten minden tudományban, hiszen a lány saját magától készült fel a vizsgára, senki sem taníttatta évekig. A lányból kemény követ csiszolnak, és csodálkoznak rajta, ha az a kő szikrát hány, mikor elpattan… Zsin akadémiára való bekerülése után ismerhetjük meg részletesen az országot, amiben játszódik a kötet. A történelemórákon betekintést nyerhetünk Nikan véres és harccal teli múltjába. Megismerhetjük az ország társadalomszerkezetét, azt, hogy a különféle tartományokat csak gyenge egység tartja egyben – aki jelen esetben a Császárnő, – de alapvetően mindenki egymás ellensége. A  szomszédos szigettel, Muegennel vívott konfliktust is megismerhetjük, a kötet első felét átlengi valamilyen vészjósló hangulat, a béke illúziója.

Természetesen iskola révén megismerkedhetünk a különféle tudományokkal is, amiket Zsin tanul: főként a stratégiába nyerünk betekintést, valamint a harcművészetekbe. Aztán Zsin megismerkedik azzal a tudománnyal, ami valójában az övé: a hiedelemvilággal. Csiang, a mestere igen szeszélyes és furcsa tanítási módszerekkel él, de feléleszti a Zsinben szunnyadó sámánt. Megjött a fantasy vonal is! Ugrottam fel örömömben, amikor először történtek természetellenes dolgok. Hiszen előtte is sugdosott a könyv a fülünkbe erre utaló jeleket, de mikor Zsin megtanult az anyagi világból a szellemvilágból átjárni, akkor ujjongott igazán a fantasy imádó lelkem. Zsin azonban nem tudta tökélyre fejleszteni képességeit, hiszen elérkezett a háború, a kötet harmadik része.  Az események innentől még sötétebb fordulatot vesznek, hiszen a háború mocskos és véres. Zsin a képességeinek hála a Ceko-ban,a  császárnő különleges egységében kap helyet a többi kivételes képességű fiatallal együtt. A Ceko parancsnoka pedig nem más, mint Zsin elsőéves korabeli példaképe, Altan Trengszin. A csapat csupa különleges képességekkel megáldott embert tömörít magába, és komolyabb befolyása lesz a háborúban, mint bármelyik más, “rendes” hadosztálynak. Na, de nem akarok elárulni többet a történetből, mert MUSZÁJ nektek is elolvasnotok. De a kötet harmadik szakaszában egy csepp boldogságot se keressetek: mészárlás, emberéletek, állatokként bemutatott ellenség és harc lesz a jussotok.

Ez a könyv egy sötét kis csoda. Az események egy másodpercig sem unalmasak, talán a legnyugisabb időszakot az adja meg, amikor részletesebb leírást kaphatunk Zsin szinegardi mindennapjairól. De alapvetően nincs okunk panaszkodni, események tömkelegével találkozhatunk, állandóan készül valami a kötetben, ha más nem, a háttérben vannak mozgolódások. Mindeközben pedig Zsin felnőtt nővé válik, sértődött, falusi hadiárvából igazi katona – és még annál több is -, lesz.

De ami még az események pörgősségénél is jobb, az a tökéletese felépített világkép. Egy olyan összetett hiedelemvilággal és történelemmel megáldott birodalom tárul elénk a könyv olvasása során, ami csodálatos, de borzalmas. Véres és áldozatokkal teli, és az írónő a maga részéről mindent megtett, hogy ezt érezzük is. Az egész kötetnek van egyfajta Kínát idéző hangulata, a birodalom felépítése, a nevek, a harcmodor és csomó más is erre emlékeztet – nyilván nem véletlenül, – mégis egy egészen egyedi világot hozott létre az író. Hiába a sok közös elem, a kötet olvasása során Nikanban, és nem Kínában éreztem magam. A hiedelemvilág felépítése és ábrázolása szintén lehet, hogy sokban hasonlít a Kínai hiedelemvilágra, azonban abban a legkevésbé sem vagyok jártas, viszont nagyon élvezetes volt a könyv olvasása során ennek bemutatása, az biztos.

A szereplők is nagyon jól meg voltak írva. Zsin volt az, akit természetesen a legjobban megismerhettünk,hiszen az ő útját követtük végig. Rajta kívül azonban számos fontos szereplő bukkant még fel a könyvben. Ilyenek voltak például Zsin tanárai, ádáz iskolai ellensége, Nö-Csa, Zsin egyetlen igaz barátja, Kitaj, vagy Csiang, Zsin mestere. Később a Ceko tagjait ismerhetjük meg közelebbről, de főként az osztag parancsnokát, Altant. Mindegyik főbb szereplő által újabb dimenzióit ismerhetjük meg a Kuang által felépített világnak: Nö-csa például a Sárkány hadúr elkényeztetett, pökhendi, de profi harcos fia; Kitaj szintén az elitbe tartozó, de emberséges és kedves, profi stratéga, és a lexikális tudása végeláthatatlan, Altan pedig a varázslat megtestesülésének élő, sziklaszilárd mintaképeként kerül elsőként a látóterünkbe, valamint az utolsó speeriként (ami egy lemészárolt hűbéres országa volt Nikannak). A karakterfejlődés egyértelmű minden olyan szereplőnél, aki hosszabb úton tart velük: a kötet elejétől a végéig jó 5 év is eltelik, így például a pökhendi gazdag fiúból is bátor és korrekt harcos válik.

Végtelen ideig tudnék még a könyvről írni nektek, mert egyszerűen imádtam. Semmit nem tudok felhozni ellene. A karakterek, a világ, az események – minden pont olyan volt, amilyennek kellett lennie. Erős idegzetűeknek ajánlom a kötetet, ugyanis a szenvedés minden fajtáját megtalálhatjuk benne, eléggé szemléletes és pontos leírással. Aki viszont nem retten vissza az ilyesmitől, sőt, még kedveli is, annak kötelező. Összességében tehát azt gondolom, ez egy egyedi és jól megírt fantasy könyvecske, és nagyon kíváncsi leszek a folytatására. 5/5 csillaggal értékelem a könyvet.

poppy2

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s