Halihó!
Egy nagyon izgalmas projekt fut már pár napja nálunk, a Prológuson, ami a Barangolás a fantázia és a mitológia birodalmában nevet kapta, és három főszereplője a mai posztom tárgya, valamint A kimondatlan név című kötet és A boszorkány szíve. Kitalálhatjátok, ki a kötet főszereplője: bizony, egy fekete nyelvű tolvaj, Kinch.
A recenziós példányért hálás köszönet illeti az Agave Könyveket, akik sorra lenyűgöző kötetekkel örvendeztetnek meg bennünket.
Fülszöveg
Tízezer fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz
Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanástompításra, hazugságszövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.
Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.
Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.
Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.
Mint említettem a fenti könyv főszereplője Kinch, aki egy fekete nyelvvel rendelkező tolvaj fiú. Fiatal felnőttként a Szedők Céhét szolgálja, és kópé státuszban folytatja kereső tevékenységét – a rablást, lopást. A történetünk is épp ezzel kezdődik, tolvajunk megpróbál néhány társával rajtaütni egy harcos nőn, aki felbecsülhetetlen értékű pajzsot, és ki tudja, még miket visz magával. A dolog azonban félresikerül, a társait elpáholják, ő maga pedig a nő oldalán köt ki. A céh ugyanis arra utasítja a fiút, hogy kísérje el küldetésére Galvát, a spanth harcost, a részleteket pedig nem árulták el. A miért kérdéseinkre csak a kötet egészen végén kaphatunk választ. A nő országának elveszett hercegnőjét keresi, Kinch pedig egyszerre próbál jó társa lenni és teljesíteni a céhe akaratát. A Szedők Céhe ugyanis tolvaj kiképzésben részesítette a fiút, ez azonban közel sem volt ingyen, a tartozást meg kell fizetnie. Ezt vagy küldetésekkel, vagy pénzzel válthatja meg a fiú, így választási lehetősége nem igazán volt. Egy tolvaj azonban mindig tolvaj marad.
“Kicsit sem elég csintalan olyan helyen osonni, ahol szívesen látják az embert.”
Buehlman kötete egy izgalmas, kalandos fantasy, ami egyes szám első személyben íródott. Ez nagyon sokat dob a könyvön, mert a főszereplő rendkívül humoros, esetenként ironikus, gúnyos, mindeközben eszes és talpraesett. Igazi tolvajnak való férfi, aki azért persze rendelkezik érzékenyebb oldallal is. Ezt főként akkor ismerhetjük meg, amikor harmadik főszereplőnk, Norrigal, a boszorkány (tanonc) lány is csatlakozik a csapathoz.
A fő történetszál egy nagy utazáson keresztül visz minket, ahol a hármasunk különböző izgalmas szerencsétlenségeit követhetjük nyomon. Főhőseink ugyanis egyik veszélyből a másikba csöppennek, egy hajóút sem telhetett el egy kraken támadása nélkül, aki még ráadásul eléggé okos és bosszúszomjas fenevad is. Persze nem szeretném minden kalandot lelőni nektek előre, de véleményem szerint elég izgalmas pillanatot kaphattunk oldalról oldalra, és mégsem tűnt soknak, vittek magával az események, egy percig sem unatkoztam.
“Minden tulajdonságunk közül az istenek a féltékenységet gyűlölik a legjobban, mert attól rájuk hasonlítunk.”
Maga a világfelépítés is tetszett, bár a mágia eredete és mivolta nem került megmagyarázásra, nekem ezzel nem volt problémám. Különösen kedveltem az isteneket és az ezzel kapcsolatos hiedelemeket, mondákat, amiket megismerhettem a könyv során. A kötetet egyébként főként a boszorkányság itatja át mágikus elemként, hiszen például Norrigal is boszorkány, de több, nagyobb boszorkánymesterrel is találkozhatunk a kötet során, a kedvenc részeim közé tartoznak a velük való találkozások. Meg persze Kinch eszes beszólásai és elmés megjegyzései, valamint Norrigallal vívott szórakoztató szócsatái. A kettejük viszonya szépen, lassan bontakozik ki, és végre nem kaptam semmiféle nyálas romantikázást, mégis jelen voltak az érzelmek. Le vagyok nyűgözve.
“Lehet, hogy erkölcsi szempontból most vagyok a lehető legrosszabb, de most már tudom, hogy ne tűnjek annak. Fiatalként ezt általában nem tudjuk, úgyhogy a legrosszabb tulajdonságainak világosan látszanak.”
Maga az író stílusa számomra teljesen rendben volt, a kötetben mondjuk elég sok káromkodás van, de én nem éreztem túlzásnak, mindig a megfelelő helyekre került. Nem hiszem, hogy lett volna értelme finomkodni ebben a világban, azokban a helyzetekben.
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, minden porcikáját. Izgalmas, kreatív, egyedi, tele van elmés megszólalásokkal és vicces meglátásokkal, a szereplők teljesen rendben vannak, megkedveltem őket elég rövid idő alatt. Oh, majdnem ki is felejtettem a kedvenc szereplőmet, aki természetesen Kinch vak cicája, Csirkefogó. Akkor zártam a szívembe véglegesen a történetet, amikor rájöttem, hogy végig fogja kísérni a macska főhőseink útját. Persze ne felejtsük el, hogy általában az ilyen kalandokban sok minden nem az, aminek látszik, ez most sem volt másképp. Végső soron engem teljesen elvarázsolt a kötet, 5/5 csillagot adok neki.
Minutes to midnight 