Halihó!
Pro és kontra hét van most a Prológuson, ahol az olvasási szokások, különféle kötetek és más hasonló témák mentén nézzük meg a pro és kontra érveket. A könyv, amiről most fogok írni nektek is megosztó volt a Prológus berkein belül, valamint számomra is. Egyszerre szerettem és utáltam. De miért is?
A kötetet nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!
Értékelés
Akkor kezdtem el viszolyogni elsőként a könyvtől, mikor rájöttem, hogy ez egy vámpíros fantasy – nem volt árulkodó a blood a címben… Ha van valami, amivel engem ki lehet kergetni a világból, akkor azok a vámpírok. Egyetlen történet létjogosultságát ismerem el, és az a Drakula. Tudom, hogy nagyon népszerűek a mai napig a vámpíros történetek, és valahol meg is értem, de nekem egyszerűen nem fekszik ez a téma. Elképzelhetőnek tartom, hogy az Alkonyatnak sikerült ennyire megutáltatnia velem, de tulajdonképpen már mindegy is. Jennifer ezen könyvsorozata eléggé híres és felkapott, nekem mégsem esett le, hogy vámpírokról szól, egészen sokáig. Utána már átkoztam magam a szerencsétlen könyvválasztás miatt, ámde eldöntöttem, hogy adok még egy esélyt ennek a témakörnek.
Bevallom, az írónő tollából még semmit sem olvastam, pedig tudom, hogy nagyon népszerű, valahogy nem találtak rám a kötetei. Nem vagyok egy nagy romantikus könyv fan, sőt. Persze az nem baj, ha valami pikáns és romantikus, de legyen benne kellően felépített világ, olyan sztori, ami megfog,és nem a szerelem a fő cselekményszál.Hát, mondanám, hogy ez itt megtörtént, de ez csak részben igaz. Na de miről is szól a kötet?
A főszereplőnk Poppy, egy 18 éves lány, aki gyerekkora óta korlátok között éli az életét. Ő a Szűz, lefátyolozva kell járnia, és ami egy átlagos korabeli lánynak kijár, az sosem lehet az övé – szabad élet, szerelem, bármiféle szabad döntés, barátok stb. Poppy ebbe már rég beletörődött. Azonban olyan események várnak rá, amelyek felforgatják az egész életét. A városában egyre több a támadás a Felemelkedettekkel szemben, őt is megpróbálják elrabolni, meghal a testőre és további baljós események sorozata történik. Új testőre Hawke, aki végtelenül szexi és pimasz, teljesen máshogy kezeli a lányt, mint eddig bárki. Poppyban pedig olyan érzelmek törnek felszínre, amiket sosem szabadott volna megengednie magának.
A kötetet méltán lehet féltéglának nevezni majd’ 700 oldalával, ami véleményem szerint nem volt teljesen indokolt, kissé túl lett írva. A könyv olvasása során számos kérdés merült fel bennem, az első pedig az, hogy miért kell minden szexi főszereplő srác gödröcskés arcáról hatvanezerszer említést tenni? A huszadik ilyennél már földhöz akartam vágni a könyvet, pedig alapvetően élveztem olvasni. Továbbá: miért jó az, hogy 700 oldalból kb. 500 oldalig fogalmam sincs arról, hogy tulajdonképpen mi történik? Ezt úgy értem, hogy a világ felépítése az gyakorlatilag nulla. Jó, ez nem teljesen igaz, mert kaptunk apró infókat arról, hogy mit is jelent valójában az, hogy Poppy a Szűz, és kik a Felemelkedettek, de valójában egy teljesen kidolgozatlan mítoszban próbáltunk meg eligazodni. Mikor Poppy egy történelemkönyvből olvasott fel, akkor kb. helyére kerültek a dolgok, de még ott is csak halvány sejtésem volt róla, hogy most akkor ki kicsoda, kik egyáltalán az atlantiaiak, hogyan jöttek létre a kravenek, a veszedelmes vámpír-lények és a többi. Milyen mítosz mentén tartják fenn a jelenlegi állapotot a király és királynő, egyáltalán ki a herceg és hercegnő akiknél él Poppy és a többi. A kötet végére tiszta víz kerül a pohárba, de nem szeretek olyan világban létezni, ahol nem találok kapaszkodót arra vonatkozólag, hogy hol is vagyunk és mi történik valójában.
A rossz dolgokkal kezdtem, pedig jó jellemzői is vannak a könyvnek: szerintem letehetetlen. Annak ellenére, hogy tényleg voltak alkalmak, amikor komolyan földhöz akartam vágni, a cselekmény vitt magával, és nem bírtam letenni, pár nap alatt kiolvastam. Nagyon érdekelt, mi fog kisülni Poppy és Hawke kapcsolatából, hová vezet a lázadás a Felemelkedettek ellen. Az utolsó fele a kötetnek tetszett a legjobban, ahol már helyére kerültek a kirakós-darabkák, nem éreztem olyan elveszettnek magam, mégis megvolt a varázsa.
Szerencsésen túl tudtam tenni magam azon, hogy ez egy vámpírokról szóló kötet, bár így is volt olyan rész, ami kiverte nálam a biztosítékot. Spoiler fog következni, vigyázat: azért a vérszívás és szex vonal szerintem kicsit sok volt. Konkrét hányingert kaptam tőle.
A történetet nem csupán az izgalmas cselekmény vitte előre, de én szerettem a szereplőit is. Poppy egy talpraesett, okos lány, aki ennek ellenére sokszor naiv, hibázik és tele van mindenféle érzelemmel, ami befolyásolja a tetteit. Szóval pont, olyan, mint bármelyik másik ember, és ezt szerettem benne. Nyilván észrevehette volna az arcába kiáltó jeleket bizonyos esetekben, de ki tudja hibáztatni, ha egyszer szerelmes. Szerettem az évődéseket, párbeszédeket, amiket Hawke és Poppy folytattak, szórakoztató és vicces volt. Hawke már kevésbé jó karakter, az összes létező klisé egybegyúrva, ami hasonló könyvekben lenni szokott. Ettől még kedveltem egyébként. Remélem, hogy több is rejlik benne, mint amit az első könyvben láttam, és a két lábon járó izom/klisétengerből más is kisül.
Képtelen vagyok teljesen komolyan venni a történetet, de hát nem is kell, hiszen ez egy fantasy, egy kitalált világban játszódó kitalált történet. A funkcióját azonban teljesen betöltötte, mert rendkívül jól szórakoztam az olvasása közben, tetszett az írónő stílusa is, bár kicsit terjedelmesebbre sikerült a kötet, mint kellett volna, unatkozni egy percig sem unatkoztam. Sőt, nagyon kíváncsi vagyok rá, végső soron mi lesz a történetből, a második könyvet is garantáltan el fogom olvasni.
Összességében azt gondolom, hogyha egy pikáns, szexi és izgalmas fantasyt keresel, akkor ez a te köteted. Bónusz, ha szereted a vámpíros történeteket, akkor mindenképp ajánlom. Világmegváltó új ötleteket, elképzeléseket nem tartalmaz, de nagyon vicces és izgalmas, vad történet. 5/4 csillagot adok a könyvre.
Fülszöveg
Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.
EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
Jennifer L. Armentrout első high fantasyje.
Kiadta: Könyvmolyképző, 2022 688 old.
Minutes to midnight 