J. D. Barker – Szíve helyén sötétség

Halihó!

A tegnapi karácsonyi üdvözletem kissé korán érkezett, hoztam nektek még egy értékelést karácsonyig. Azért még egyszer boldog karácsonyt minden olvasómnak és a szeretteinek. A következőkben bemutatott kötet nem igazán ünnepi mű, elég sötét – ahogy a cím is már sejteti – misztikus thrillerről beszélünk. Nagyon kedvelem ezt a műfajt, főként Kinget olvastam, aki ilyeneket ír, most pedig megismerkedtem J. D. Barkerrel is, és egy cseppet sem bántam meg.

A recenziós példányt nagyon köszönöm az Agave Könyveknek! Még karácsony előtt be tudod szerezni ajándék gyanánt, ha beszaladsz egy könyvesboltba, a későbbiekre nézve pedig megrendelheted ide kattintva.

Fülszöveg:

Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.

Kiadta: Agave Könyvek, Budapest, 2020, 720 oldal

Mikor megérkezett a kötet az első dolog ami feltűnt, hogy ez nem lesz kis falat, a maga 720 oldalával szerintem idén ez a leghosszabb könyv, amit olvastam. Bevallom nem igazán kezdtem bele mostanában ilyen nagyobb kötetekbe, egyedül S. A. Chakraborty írásaiba vágtam bele, amik hosszabbak voltak. (De hozzátenném, hogy azokat korábban mind olvastam eredeti nyelven). Most is kissé kételkedve álltam neki a kötetnek, bár alapvetően nincs bajom a hosszú olvasmányokkal, valahogy az idei évben inkább a rövidebb történeteket preferáltam. Mindenesetre mégis nekiláttam szinte azonnal a Szíve helyén sötétség olvasásának, és másodpercek alatt magába szippantott.

“-Hallod egyáltalán amit mondok?
– Pizza, pénz, borravaló, felfogtam. – dünnyögtem.
-Oké, és mit nem csinálsz, amíg nem vagyok itthon?
– Nem nyitom ki az ajtót.
-Csak a pizzafutárnak.
(….)
-És ha a pizzafutár egy baltás gyilkos, aki apró darabokra akar vágni?
-Hát akkor ne adj neki borravalót! Mennem kell.”

A kötet főszereplője Jack Thatch, egy árva fiú, akit nagynénjével éldegél szerény körülmények között. Hamar kiderül, hogy szülei egy autóbalesetben haltak meg a fiú egészen kicsi korában. Minden évben augusztus nyolcadikán kilátogatnak szülei sírjához nagynénjével, nyolcéves korában azonban megismerkedik egy kislánnyal a temetőben. A lány Stella névre hallgat, és ő a legszebb kislány, akit Jack valaha látott. A kisfiú rögtön bele is esik, ellenállhatatlan vonzalmat érez iránta már egészen gyerekkorától kezdve, és ez nem is szűnik meg: végigkövethetjük hogy Jack minden megtesz, hogy előkerítse Stellát, a kislánynak ugyanis nyoma sincs. Nem jár egyik iskolába sem, nem a környéken lakik, és egyáltalán – semmi jel nem utal arra, hogy létezik. Jack úgy várja az augusztus nyolcadikát, mint a karácsonyt, és egy darabig be is teljesül a vágya, és találkozhat a kislánnyal. Később azonban elhatározza, kideríti hol lakik, és barátai, Dunk és Willy segítségével követni kezdik a lányt szállító fehér autót. Azonban az autó elgázolja a fiút, Jacknek viszont az ég világon semmi baja sem lesz, holott halottnak kéne lennie. Vajon csak a vak szerencsének köszönheti életét, vagy van itt valami más is?

“A lakás olyan volt, mint egy doboz, mellette, alatta és fölötte pedig további dobozok helyezkedtek el, egymásra rakodva. Ez nem otthon, hanem egy börtöncella, ahová a társadalom zárta be az embereket.”

A könyv Jack életét követi végig, egészen gyermekkorától felnőttkoráig. Közben pedig egy nyomozásba is betekinthetünk: augusztus nyolcadika ugyanis nem csupán Stella és Jack találkozási napja, de egy brutális gyilkosság időpontja is, minden egyes évben. Elszenesedett holttestet találnak ezen a napon szinte minden évben, Brier nyomozót pedig nem hagyja nyugodni a dolog. Belevonja társát, Fogelt is, és ketten erednek a nyomok után. Eközben pedig Jack legjobb barátja, Dunk drogügyletekbe keveredik, így ő is a hatóság reflektorfényébe kerül. Később aztán a nyomozóknak nagy szerepe lesz az eseményekben.

“A világ néha szebb, ha az ember csak egy tompa zúgást hall belőle.’

A könyvet váltakozó szemszögből olvashatjuk, három részre lehet tagolni: Jack fejezetei, amik egyes szám első személyben íródtak, a nyomozás fejezetei, amik egyes szám harmadik személyben; valamint a Charter fejezetei, amik a megfigyelőközpont által lejegyzett jegyzőkönyvek tulajdonképpen. A sztori így három szálon fut, de nyilván előbb-utóbb összeér, a kapcsolódási pont pedig nem más, mint az előbb említett Charter. Kezdetben az ő jegyzeteikből D alany életét követhetjük figyelemmel, aki nem más, mint David, egy rendkívül veszélyes gyerek. A megfigyelői megjegyzésekből és a doktorral való beszélgetéseiből ismerhetjük meg a sötét múltját, szülei korán meghaltak, ő pedig a megfigyelőközpontba került. Különleges képességekkel rendelkezik, szavaival parancsolni tud, akinek parancsot ad, az végrehajtja, a szabad akarata megszűnik. Azonban nem David az egyetlen, aki különleges képességekkel van megáldva ebben a történetben… A fenti felsorolásból kihagytam a Prédikátor fejezeteit, akit elsőre nagyon nem tudtam hova tenni, egy hidegvérű, kegyetlen, de pontos ember, aki Jack jótündér keresztanyjaként rengeteg pénzt juttat el a sráchoz észrevétlenül, majd Stella megmentésére siet. De ki ez az ember és mi köze van egyáltalán Jackhez és Stellához? Sokáig ez nem derül ki, persze a végén minden a helyére kerül a történetben.

“Az élet válaszutak sorozatából áll, amelyek az esetek többségében egyirányú utakba torkollnak.”

Ez az kötet valóban azt nyújtja, amit ígér a hátlapon: késő éjszakáig olvastatja magát, és nem hagy nyugodni. Belemászik az ember fejébe és akkor is agyalsz rajta, amikor épp nem olvasod, és minél előbb újra a kezedben akarod fogni. Nagyon kedvelem az olyan regényeket, amikben egy felnőtté válást követhetünk figyelemmel, itt is ez történik. Belepillanthatunk a gondtalan gyermekévekbe, majd az egyre sötétebb tinédzser időszak következik. Jack elvesztette a szüleit, azonban 17 évesen nagynénjét is elvesztette, aki leukémiás lett. Nagyon megrázó volt olvasni egy élettel teli, erős nő elsorvadását, azt, hogy Jack hogyan próbált megküzdeni ezzel a helyzettel. Szerencsére Dunk barátja hiába volt bűnöző, a szíve tiszta, így sokat segített a fiúnak. Jacknek még barátnője is lett, Gerdy személyében, hiszen Stellát évek óta nem látta. Azonban sosem tudta elfelejteni, mindig is sóvárgott utána, így mikor végül lehetősége lett rá, a nyomába eredt. A gyászt és a problémáit pedig úgy próbálta elviselhetőbbé tenni, hogy inni kezdett.

“Tisztázni akarok valamit. Nem igazán volt szükségem az alkoholra. Most sincs, és akkor sem volt. Nem vagyok, és sohasem voltam alkoholista. Találkoztam néhánnyal, nem is olyan kevéssel. Az alkoholizmus szörnyű betegség, amelyet nem az eltompultság iránti vágy okoz. Az alkoholizmus a sejtekben lakik, mint egy éhes állat, amelyik táplálékért üvölt.“

A könyv rendkívül nyomasztó, épp olyan, amilyen egy jó thrillernek lennie kell. Viszonylag lassan építkezik, ami szintén a műfaj egyik stílusjegye, de cseppet sem unalmas. További piros pont a kötetnek, hogy mindezekkel együtt krimi is, hiszen egy nyomozást kísérhetünk figyelemmel, Fogel nyomozó és Brier, majd Stack küzdelmét az igazság megtalálásáért. Még úgy is, hogy a rendőrség komplett bolodnak nézi őke.

“Az őrültség legbiztosabb jele, amikor az ember mindig ugyanazt csinálja, és más eredményre számít.”

A szereplőkről megjegyezném, hogy nagyon is emberiek, Jack karakterét nagyon megszerettem. Mindvégig igaz és jó szívű maradt, pedig eléggé megviselte az élet. Stella, a hőn áhított lány nem igazán lopta be magát a szívembe, de érdekes volt olvasni a képességével való megküzdést, azt, hogy a gyilkolást vagy az életben maradást választja-e végül.

“Ahogy korábban említettem, mindenkinek vannak démonai. Az ember vagy elbújik előlük, vagy megbarátkozik velük, de mindig ott vannak, egy lépésre lemaradva tőlünk, mégis szorosan a nyomunkban.”

A történet nem csupán kellően sötét és nyomasztó de eléggé izgalmas is, elég sokáig nem derült ki, hogy pontosan mi is áll a furcsa események hátterében, honnan vannak különleges képességei az embereknek. Amikor pedig néhány kérdésünkre választ kapunk, felmerülnek ismét újabbak. Vajon kiderítik-e a nyomozók a furcsa holttestek gyilkosát és a gyilkosság módszerét? D alany, azaz David kiszabadul-e végül fogságából? Jack elnyeri e a hőn áhított lány szívét?

Egy szó, mint száz, nekem nagyon tetszett a könyv, teljesen magával ragadott és úgy gondolom, J. D. Barker alkotása benne van az idei top 5 könyvben, amit olvastam. Minden misztikus könyv szerető embernek ajánlom, szerintem aki kedveli Kinget, Barkert is szeretni fogja. Bár a tartalmát nyilván nem befolyásolja, de megjegyezném végezetül azt is, hogy a borító csodaszép lett. A kötetre 5/5 csillagot adok.