Holly Black:How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket (A levegő népe 3,5.)

Halihó!

Úgy tűnik, az elmúlt időben a visszatérés időszakába léptem. Azért mondom ezt, mert az előző bejegyzésem is egy olyan könyvről szólt, ami egy korábbi könyvsorozat folytatása, A sólyom nyomában a Hollófiúké, a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket pedig A levegő népe trilógia világában játszódik. Emellett jelenleg A hatalom törékeny szálait olvasom, ami az Egy sötétebb mágia folytatása, szóval tényleg a visszatérés időszaka van most, régen olvasott és szeretett könyveim mind-mind egyfajta folytatást kaptak – nagy örömömre természetesen.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

Ezúttal tehát Cardan történetébe ugrottam fejest, ami felidézte bennem a kellemes emlékeimet az eredeti trilógiával kapcsolatban, és kedvet is kaptam az újraolvasásához, mert mint kiderült, már a felét elfelejtettem. De így is nagyon élvezhető volt ez a kis, 192 oldalas mesekönyv.

A kötet több fejezetre van bontva, amelyek kis szemelvények Cardan életének meghatározó pontjairól. A történet egy keretbe van foglalva, a halandók földjén kezdődik és a “jelenben” játszódik, a vége szintén. Közte pedig emlékeket látunk megelevenedni.

Bepillantást nyerhetünk a gyermek Cardan életébe, az elvadult kisfiúéba, majd később az iskoláskorú Cardannal élhetjük át, hogy első szerelme szíven szúrja. De ami a legjobban tetszett a mesében, mert én annak nevezném mindenképp, az a köteten átívelő történet, amit a gyermek Cardannak mesél egy troll asszony. A történetet a fiú több interpretációban is meghallgatja, és valahogy mindig más lesz a tanúsága. A végén pedig ő maga is elmeséli azt.

Mindeközben végigkövethetjük aprócska morzsák alapján azt is, ahogy Cardan beleszeret Judeba. Egyre többet gondol arra a bizonyos kerek fülre és nyomot hagyó lábra, pedig Cardan hosszú-hosszú éveket töltött azzal, hogy bizonyítsa – ő a kőszívű fiú a Troll történetéből. Vagy még sokkal, de sokkal rosszabb.

A könyv E/3-ban íródott, de szerintem teljesen bele lehetett helyezkedni a gyermek, az ifjú, majd a felnőtt Cardan aktuális helyzetébe, lelkiállapotába. Nagyon tetszett, hogy még egy kicsit közelebbről megismerhettük a tündér fiút, és ismét visszacsöppenhettünk Elfhon varázslatos, de szörnyű világába. Egyébként még így is teljesen élvezhető volt, hogy nem igazán emlékeztem már az eredeti cselekményre, azért felsejlettek előttem az események – bár elég halványan, de összességében egyáltalán nem hiányzott, hogy hirtelen minden részlet pontosan előttem legyen. Valószínűleg úgy még jobban tetszett volna ez a kiadvány.

Ami pedig még tovább emelte a könyv színvonalát, az az illusztráció. A kivitelezés egyszerűen fantasztikus, tényleg olyan, mint egy szép mesekönyv. Nagyon igényes példány, bárcsak a többi kötet megjelenne hasonló formában! 5/5 csillagot adok a könyvre, és mindenképp ajánlom azoknak, akiknek tetszett A levegő népe könyvsorozat, bár biztos vagyok benne, hogy a legtöbbetek már megkaparintotta ezt a csodás mesét. Ha mégsem, akkor rajta! Egy apró kifogásom van csak ellene – szívesen olvastam volna még több száz oldalon keresztül.

Fülszöveg

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt.

Szerezd meg, és hagyd, hogy magával ragadjon!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2023, 192. oldal

On Sai – A két herceg

Halihó!

Már zajlik az új projekthetünk a Prológussal, amely a komfortzónán kívüli olvasmányainkra fókuszál, én viszont még az Új kedvenc sorozatot avatnék hetünk keretén belül hozom el nektek az egyik kedvenc magyar írónőm, On Sai regényének értékelését. Nagyon szeretem On Sai sajátos, könnyed stílusát, már anno a Calderonnal megvett engem kilóra az írónő. Most a Vágymágusok könyvsorozatának második részét, A két herceget értékelem nektek.

Nagyon köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! Szerezd be te is a példányod ide kattintva!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2021 400 oldal
Saját kép, felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

“Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!“

Értékelés:

Az értékelés spoilereket tartalmaz az első kötetre vonatkozóan – az első részt értékeltem nektek korábban, ide kattintva elolvashatjátok.

A két herceg című kötet ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző lezárul. Kiderül, ki is valójában Lidérc, és ezzel megváltozik a várban élő újoncok élete is, máris másképp kezelik Lidércet, azaz Kartal herceget. A herceg bátyja, Erdon is nem sokkal később megérkezik a várba seregével. Mindeközben Rianna több fronton is küzd magával: nemsoká nyílik piros virága, Lidérc nagyon furcsán viselkedik vele, valamint úgy érzi, családja is cserbenhagyja. Roan azonban épp időben érkezik a megmentésére, és cserél helyet a lánnyal. Így Rianna egy időre visszacsöppen ősnemesi életébe. Bepillantást nyerhetünk a főváros nemesi mindennapjaiba, abba, mivel is foglalatoskodnak a Szépvölgyi család tagjai. Rianna kitérője a kiképzés elől azonban nem nyúlik túl hosszúra, elérkezik a bál napja, ahol végül Roannal ismét helyet cserélnek. Rianna nem az a nyugodt fajta lélek, így minden, a háborúval kapcsolatos anomáliára felfigyel, és a könyv nagy részében megpróbálja kideríteni ezek titkát, miközben küdz a Kartalalla kapcsolatos érzéseivel, a családja helyzetét érintő dolgokkal, valamint önmagával és szipoly mivoltával.

“Vannak lehetőségek, melyeket ha elvesztegetünk, már soha nem térnek vissza. Lidérc elvitte a lelkemet, és én többé nem tudom, hogyan éljek lélek nélkül.“

Nagyon tetszett az egész kötet. A sorozatnyitó könyvhöz hasonló, lendületes történetvezetés jellemzi, mindig volt valami, amin izgulhattunk. Vajon sikerül Riannának tűzgolyót idéznie? A mai napon kibékülnek-e végre Lidérccel? Mi a helyzet a többiekkel, hogy alakul a lány barátinak sorsa? És egyáltalán, mi ez a nagy titkolózás a háború körül? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a könyv olvasása során, és lehetünk részesei egy átalakulóban lévő hadseregnek, ahol egy fiatal nemesfiú (aki valójában lány, mint tudjuk) sugallatára kezdenek el újfajta mágikus kiképzésbe kezdeni.

“Az igazi ellenség belül van. Semmi sem nagyobb pusztító erő, mint amikor nem hiszünk önmagunkban, és nem a saját utunkat járjuk.“

Ahogy már az első köteténél, itt is imádtam a mágikus világot, amit On Sai teremtett, valamint ezt az egész erotikus vonalat is, ez adta meg az egész történet humorát véleményem szerint. Na meg persze a rendkívül talpraesett szereplőink. A második kötetben megismerkedhettünk több új szereplővel is, például Kartal bátyjával, Erdonnal és a híres gyógyítóval, Delonnal, valamint a herceg seregével. Belepillanthattunk a nemesség múltjába is. Érdekes volt egyébként két testvér, Kartal és Erdon viszonyát végigkövetni, hogy hogyan alakult át távolságtartó dacból igazi, testvéri szeretetté. Lidérc és Rianna kapcsolata pedig igazi se veled, se nélküled, ahol a fiú a kötet felében csúnyán ignorálja a lányt számunkra ismeretlen okból, majd mégis visszatáncol hozzá, vonzza, mint a mágnes. Később persze megint ellöki magától, nagyon sajnáltam szerencsétlen Riannát. A kötet vége felé aztán kiderül, mi volt Kartal ellenszenvének oka, valamint arra is fény derül, miért övezte olyan furcsa hangulat a mágusok gyógyító mágiáját. Nem akarom lelőni a poént, de ne feledjétek, nem véletlenül hívják a könyvsorozatot Vágymágusoknak!

“– És te Ras? Miért van olyan érzésem, hogy személyes tapasztalatod van a vágymágiáról?
– Hát, akadt egy különös helyzetem. De még nem ittam eleget, hogy elmeséljem. – Ras felnevetett. – Gondolom, azért kérdezed, mert Roan dolgait kissé nehezen kezeled….
– Kissé? – mormolta Saslik, és belevigyorgott a pálinkáspoharába.
– Még nem öltem meg, úgyhogy egész jól kezelem – vont vállat vidáman Lidérc.”

Egy dolgot tudok felhozni a könyv ellen, amit már az első kötet értékelése során is megemlítettem: valahogy annyira szürreális, hogy a férfiak nem jöttek rá arra, hogy Rianna nem Roan. Persze ez a könyv ezt a kérdés valahol megoldja azza, hogy épp Roan volt jelen, mikor ellenőrizték, hogy van-e férfi nemi szerve. De a csere után még jobban szembe kellett volna tűnnie a különbségeknek, hiába ikrek, azért egy 17 éves lány és fiú nem ugyanúgy néznek ki, más a testfelépítésük, szőrzetük stb. Persze tudom, ez egy szórakoztató fantasy és nem kellene ilyeneken fennakadnom, Rianna sok mindenre odafigyel, hogy ne bukjon le, ez tény. Valahogy mégis megvolt az ellenérzésem mindig az ilyesmi történetekkel kapcsolatban, mert annyira hülyének nézi a többi szereplőt… De! Ennek ellenére is két nap alatt befaltam a kötetet és imádtam, nagyon szórakoztató, humoros és izgalmas, továbbra is csak ezt tudom mondani.

“Vannak dolgok, ami kioltják az ember lelkéből a ragyogást, vannak bűnök, melyek után soha többé nem lesz ugyanaz az élet… A tükörben már nem az az arc figyel, a léptekből kiveszik az erő, a szív pedig olyan kínokat él át, ami mindhalálig tart és nincs feloldozás…“

Összességében azt mondanám, ez a kötet méltó folytatása volt az elsőnek. Ott is ugyanezt tudtam felhozni csak ellene, amit az előző bekezdésben leírtam, e kötetnél sem volt ez másképp. Nagyon élveztem mindezzel együtt Rianna kalandjait, kíváncsian figyeltem a kiképzését és a háborúról felfedezett új információit, és azt, hogy milyen hatással van az egész Néma várra és a visszatérő hadseregre egy fiatal szipoly, aki a többiek szemében csak egy békeszerető bolond fiú, aki bár nagyon okos, kétségtelenül nem teljesen normális. Mindenképp ajánlanám a kötetet azoknak, akik nem rettennek vissza egy kis erotikától – persze azt azért moderált keretek között, bár vannak elég pikáns részek – szeretik a humoros, kalandos regényeket és a fantasykat. 5/4,5 csillagot adok a kötetre.

Lucy Strange – A fülemüleerdő titka

Halihó!

Ezen a szép tavaszi napsütéses vasárnapon egy igazán megható, kedves könyv értékelését hoztam el nektek. Ugyan a kötet elsősorban fiatalabb korosztálynak íródott (a besorolás szerint 10+), mégis, minden olyan embernek élvezetes lehet, akiben ott rejlik a gyermeki énje. Ez a kötet nem más, mint Lucy Strange: A fülemüleerdő titka című könyve.

Nagyon köszönöm a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

 Manó Könyvek, 2018
320 oldal 

Elragadóan szövevényes történet barátságról, tündérmesékről és családi titkokról. 
1919-et írunk. Mama beteg. Papa külföldön kap munkát. Jane dadus túl elfoglalt, hogy odafigyeljen Henriettára, és az árnyakra amiket lát – vagy látni vél – az új házukban, Remény-lakban. Teljesen egyedül, néhány mese társaságában Henry felfedezi, hogy Remény-lak tele van különös titkokkal: elfeledett padlás, kísérteties alakok, rejtélyes tűz, ami a kert mögötti fák között pislákol. 
Egy éjjel kimerészkedik a Fülemüle-erdő sötétjébe. Vajon mit talál, ami az egész életét megváltoztatja?
„Ahogy keresztülsétáltam a kerten, az árnyékom megnyúlt előttem a rejtélyes erdő felé. Sötéten állt, mint egy viharfelhő, ami leesett az égből.”

Ez a csodaszép kötet egy nagyon megható, megrázó és egyben páratlanul kedves történetet mesél el egy kislányról, aki fiatal kora ellenére már most olyan borzalmakon van túl, ami sok emberrel – szerencsére – még idősebb korára sem történik meg. Már a könyv fülszövege előre vetíti ezeket a baljós történéseket, és a könyv olvasása során mi is viszonylag hamar rájöhetünk, hogy bár vidám és kedves, színes könyvborítót kapott a történet, maga a sztori kevésbé lesz az.  Főszereplőnk egy 12 éves kislány, Henry, aki szüleivel és kistestvérével a kötet első pár oldalán költözik be egy Reményház nevű ódon házikóba az zajos Londonból.

“Üres és egyhangú voltam, mint egy könyv, melynek kitépték a lapjait.”

A Reményház egy újrakezdés szimbóluma, amelyet neve is fémjelez. Henry családja kétségbeesetten vágyik egy új, vidámabb jövő után, ugyanis tragédia övezi sorsukat. Henry bátyja, Robert nem sokkal a reményházba költözés előtt meghalt – ennek pontos okát egyébként a kötet végéig nem tudjuk meg, bár felsejlik előttünk egy-egy kép róla -, édesanyja depressziós lett húga megszülése után, és ágynak dőlt. Apja pedig azt hiszi a legjobb megoldásnak, ha külföldre menekül és sok pénzt keres a szakszerű segítség kifizetése érdekében. Tulajdonképpen nevelőnőjére lett ráhagyva Henry, Jane nénire, aki bár szigorú, de kedves, jó szívű asszony. Fontos kiemelni, hogy a történet szinte közvetlenül az első világháború után játszódik, és ennek a borzalmas, vészterhes időszaknak a hangulata is belengi a kötetet  (például a házvezetőnő, Mrs. Berry férje, Mr. Berry személyében). Nagyon kedveltem egyébként az ilyen részeket, ahogy a korabeli pszichiátriai kezelési módszereket felszínre hozó cselekményszálat is – “gránátnyomással” kezelték a poszt-traumás stressszel küzdő, háborúból visszatérő katonákat…

“A bőrön lévő sebhelyek csak a történet elejéről árulkodnak, gondoltam. Sokkal nehezebb azokról a sebhelyekről mesélni, amelyeket senki sem lát.”

Összességében azt gondolom, ez a kötet egy tipikus, klasszikus lányregény. A gyermekkor és tinédzserkor küszübén játszódik, amikor még az ember nem tudja eldönteni, hogy a mesekönyveibe bújjon vagy felnőttként viselkedve felvegye a telefont a szülei helyett. Valahogy mindkettőt akarja egyszerre  – ez a kis történet remekül bemutatja ezt a küzdelmet is. Ahogy azt is, hogyan próbál egy gyermeki elme megküzdeni az elhagyatottság érzésével, azzal, hogy bátyja meghalt, édesanyja megőrült, apja pedig elhagyta őt. Henry bár fél, retteg, mégis talpraesett, sokat olvasott kislányként saját története megmentő főhősévé válva leküzdi azokat a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat, amelyeket az élet görget elé. Akadályból pedig bőven jut neki.

Egyik este azonban erőt vesz magán, és a ház mögötti elvadult kertben kószálva egy erdőbe jut – a fülemüleerdőbe – , ahol megismeri az erdő boszorkányát, Pillét. Pille egyfajta bástya lesz a lány mellett, egy biztos pont, akit mindig megtalál, aki segítő kezet – vagy kulcsot, hogy édesanyja szobájába be tudjon menni -, nyújt neki, amikor igazából senki sem figyel rá. Az erdei boszorkány azonban közel sem annyira varázslatos lény, mint Henry gondolja, az őt övező rejtély még egy plusz különleges szálat ad hozzá a történethez.

Alapjába véve azt gondolom, a szerző csodálatos szóképekkel, metaforákkal és mesei elemekkel varázsolta olyan különlegessé ezt a történetet, amilyen. Bár nincs benne világmegváltás, nagy horderejű történések tömkelege, de annál több gyász, megküzdés és fájdalom. Összességében mind a szereplők kidolgozottsága – esetenként túlzottan elnagyolt, mesei megalkotottsága, amely pontosan illett ide – , a történet szövevényes fonala, a küzdelem árnyéka és végül a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés nagyon tetszett. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki egy kedves ám rendkívül megható könyvre vágyik, ami nem csak kívülről, de belülről is csodaszép. 5/5 csillaggal jutalmazom meg a könyvet.