Halihó!
Ezen a szép tavaszi napon egy sötét hangulatú, ámde alapvetően mégis sokszor humorosnak mondható kötetet hoztam el nektek Maggie Stiefvater tollából. 2018-ban olvastam először az írónő könyveit, a Hollófiúk sorozattal kezdtem akkoriban. Már akkor nagyon szerettem azt a fajta mesemondást, ami csak az írónő stílusát jellemzi, ez ebben a könyvben is visszaköszön.
Nagyon köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Maggie Stiefvater neve sokatoknak ismerős lehet, tavaly írtam az All the crooked saints című kötetéről is, ami a kezdeti nehézségek ellenére eléggé levett a lábamról. Csak úgy kíváncsiságból visszaolvastam a Raven Boysról szóló bejegyzésemet, ahol ugyanez volt a benyomásom. Óriási katyvasz a könyv eleje, de minél tovább haladunk előre, annál jobban lebilincsel. Vagyis Maggie esetében azt hiszem inkább szúrós indákkal egy álombéli székhez kötöz.
Értékelés
Meg kell mondanom, hogy A sólyom nyomában kivételt képez a fentiek alól. Már a legelejétől kezdve úgy éreztem, hogy egy nagyon jó könyvet tartok a kezemben, és hogy egy régen látott, kedves ismerős köszön vissza a lapokról. A kötet főszereplője Ronan, az örök lázadó álmodó, aki szülei tragikus halála után egyedül maradt a farmon, ahol korábban szüleivel és két testvérével élt. Gyakorlatilag egy léhűtő, az iskolából kicsapták, munkája nincs, minden napja egyforma, monoton és unalmas. Leszámítva, hogy Ronan egy álmodó.
“A mágia az, amikor a tűzbe nézel, és nem tudod róla levenni a szemed. Amikor a hegyek felé fordulsz, és elakad a lélegzeted. Amikor a holdra pillantasz, és könnyek gyűlnek a szemedbe. Ez a varázslat.”
Mivel már száz éve olvastam a Hollófiúkat, így csak erősen nagy vonalakban volt meg, hogy miről szóltak a könyvek. Arra emlékeztem, hogy kik a szereplők, meg arra is, hogy összességében nagyon szerettem a Hollófiúk köteteket, de azért 5 év távlatából megkoptak az emlékeim. Szerencsére Maggie nem várta el tőlem, hogy mindenre pontosan emlékezzek, ezért tartott egy kis gyorstalpalót Ronanból, mindjárt a kötet elején. Szerintem teljesen jól beleépítette ezt a mondandójába, nem volt ilyen “előző rész tartalmából” érzésem, mégis megtudtam, amit meg kellett. Azt gondolom, hogy ez egy különösen nehéz feladat lehet íróként – képbe hozni az olvasót az előző kötetekről úgy, hogy ne kezd el oldalakig taglalni, de mégis értse, miről van szó. Aztán kedves ismerősként öleltem magamhoz Ronant és Láncfűrészt, Adamet és néhány kis említés szintjén még Ganseyt is.
“Mi a valóság? Elalszol, tollakkal álmodsz, majd a kezedben egy hollóval ébredsz, és mégis azt kérdezed: mi a valóság?”
A történet egyszerre több szálon fut, nem csupán Ronanre fókuszál. Főszereplővé lép elő eddig háttérbe húzódót bátyja, Declan, aki a maga dög unalmas módján valójában szuper izgalmas, valamint az egyik szálon egy titkos szervezet egyik álmodó-vadász tagját követhetjük figyelemmel, Farooq-Lanet, aki kétségbeesetten próbálja megakadályozni a világvégét. Ezt az utat halál és szenvedés kövezi ki, ahogy a Lynch fiúk életét is… A harmadik szálon Henesseyvel ismerkedhetünk meg, aki Ronanhez hasonlóan álmodó – azaz át tud hozni dolgokat az álmából a valóságba-, azonban a lány nem tudja kontrollálni a képességét, és véletlenül másolatokat csinál magából, így már számos Henessey-klón éldegél a világon… Akiket saját céljai elérésére használ természetesen. A kötetben előkerül még egy furcsa, bölcs idegen, aki Ronant az álmaiban látogatja meg, Bryde. Bizonyos körökben mindenki róla beszél, és a fiú követni kezdi a tanácsait, nyomozásba kezd az ismeretlen útmutatásával..
” – A tinta a bőrödön azt jelzi, hogy rejtegetsz valamit – közölte Ronannel.
– Ahogy mindenki, aki lélegzik. – válaszolta Ronan.”
A kötet helyenként álom-szerű, kicsit elvont és furcsa, de éppen ezért szeretjük Maggie stílusát. Még a könyv elején kiszúrtam egy idézetet, ami szerintem nagyon jól bemutatja, hogyan szokott fogalmazni az írónő, meg az általános hangulatot is ‘”(..) úgy reszketett, mint amikor az ember sírján apró talpakon átszalad valaki”. Ronan ennek az álom-világnak a királya, bár sajnos uralma nem töretlen, és egy új hang is betolakodik – Bryde formájában -, ami egyébként a könyv légvégéig totál rejtélyes marad. A világvége-szálat apró kis darabokban ismerhetjük meg, már az elején tudjuk, hogy annak a megakadályozása a tét, viszont nem igazán derül ki, hogyan is jön el, annyit tudunk, hogy egy álmodóval. Végül összeérnek a szálak természetesen, Henessey és Ronan, Declan és Jordan (Henessey 2.) fantasztikus párosításival. Annyira örültem, hogy bár Ronan egy saját trilógiát kapott, mégsem kizárólag róla van szó, Declant is nagyon megkedveltem, meg Matthewt is – de őt nem lehet nem szeretni. Farooq-Lane vonala is érdekes volt, bár a nőt nem igazán kedveltem meg, de sokat megtudhattunk egy másik mágikus típusról, a víziónáriusról, akik segítségével az álmodókat kutatja fel a nő.
“Álmokból születtél, és ez nem a te világod.”
Nos, a könyv a sok mesebeli – elvont – álomhoz hasonlítható jeleneten kívül nagyon sok mindenről szól még. A családi dinamikáról, egyensúlyról, arról, hogy Declan a nyakába vette tinédzser öccse nevelését, arról, hogy Matthew szembesül olyan igazságokkal, amit valahol talán mindig is sejtett, de az egész világa összeomlik tőle, arról, hogy hogyan lehet menedzselni egy távkapcsolatot, ha Adam és Ronan a nevetek, amiből egy fiú történetesen gyilkos rákokat álmodik a kollégiumi szobádba, a másik pedig hazudik az új barátainak a múltjáról.. Engem teljesen megvett a történet, az utánozhatatlan stílus, az izgalmas fordulatok és a nagy életigazságokat rejtő párbeszédek. Két nap alatt végigszáguldottam a könyvön, pedig nem is értem rá egész nap, de mindig találtam egy kis időt bújni a könyvet – hiányzott ez az érzés. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, merre vezet a szereplőink útja a következő két könyvben. 5/5 csillagot kap tőlem A sólyom nyomában.
Fülszöveg
„A mágikus ellentéte nem az átlagos. A mágikus ellentéte az emberi.”
Az álmodók köztünk járnak… ahogy azok is, akiket megálmodnak. Az álmodók átka, hogy nem tudják abbahagyni az álmodást – legfeljebb megtanulhatják irányítani. Azok, akiket megálmodtak, nem élhetik a saját életüket, és ha az álmodójuk meghal, ők elalszanak örökre.
És vannak azok, akik üldözik az álmodókat. Hogy kihasználják és csapdába ejtsék őket. Hogy megöljék őket, mielőtt az álmaik kipusztíthatnák az emberiséget.
Ronan Lynch álmodó. Képes áthozni az álmaiból különböző ritkaságokat, de akár katasztrófákat is a hétköznapi valóságba. Jordan Hennessy tolvaj. Minél közelebb kerül ahhoz, amit meg akar szerezni, annál szorosabban kötődik hozzá.
Carmen Farooq-Lane vadász. A testvére álmodó volt – és gyilkos. Látta, mit képes tenni egy emberrel az álmodás. Ahogy azt is, milyen károkat tudnak okozni az álmodók. Bár az mind semmi a közelgő pusztuláshoz képest…
A világszerte rajongva szeretett Hollófiúk-sorozat szereplőinek új története – egy fantasy-thriller, ami a felnőtteket ugyanúgy magával ragadja, mint a tizenéveseket.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Kiadta: Könyvmolyképző, 2021 520 oldal
Minutes to midnight 