értékelés · fantasy · ifjúsági · illusztrált könyv · könyvsorozat · mese · prológus · sorozat · tbr · tematikus hét · trilógia

Holly Black:How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket (A levegő népe 3,5.) 

Halihó!

Úgy tűnik, az elmúlt időben a visszatérés időszakába léptem. Azért mondom ezt, mert az előző bejegyzésem is egy olyan könyvről szólt, ami egy korábbi könyvsorozat folytatása, A sólyom nyomában a Hollófiúké, a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket pedig A levegő népe trilógia világában játszódik. Emellett jelenleg A hatalom törékeny szálait olvasom, ami az Egy sötétebb mágia folytatása, szóval tényleg a visszatérés időszaka van most, régen olvasott és szeretett könyveim mind-mind egyfajta folytatást kaptak – nagy örömömre természetesen.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

Ezúttal tehát Cardan történetébe ugrottam fejest, ami felidézte bennem a kellemes emlékeimet az eredeti trilógiával kapcsolatban, és kedvet is kaptam az újraolvasásához, mert mint kiderült, már a felét elfelejtettem. De így is nagyon élvezhető volt ez a kis, 192 oldalas mesekönyv.

A kötet több fejezetre van bontva, amelyek kis szemelvények Cardan életének meghatározó pontjairól. A történet egy keretbe van foglalva, a halandók földjén kezdődik és a “jelenben” játszódik, a vége szintén. Közte pedig emlékeket látunk megelevenedni.

Bepillantást nyerhetünk a gyermek Cardan életébe, az elvadult kisfiúéba, majd később az iskoláskorú Cardannal élhetjük át, hogy első szerelme szíven szúrja. De ami a legjobban tetszett a mesében, mert én annak nevezném mindenképp, az a köteten átívelő történet, amit a gyermek Cardannak mesél egy troll asszony. A történetet a fiú több interpretációban is meghallgatja, és valahogy mindig más lesz a tanúsága. A végén pedig ő maga is elmeséli azt.

Mindeközben végigkövethetjük aprócska morzsák alapján azt is, ahogy Cardan beleszeret Judeba. Egyre többet gondol arra a bizonyos kerek fülre és nyomot hagyó lábra, pedig Cardan hosszú-hosszú éveket töltött azzal, hogy bizonyítsa – ő a kőszívű fiú a Troll történetéből. Vagy még sokkal, de sokkal rosszabb.

A könyv E/3-ban íródott, de szerintem teljesen bele lehetett helyezkedni a gyermek, az ifjú, majd a felnőtt Cardan aktuális helyzetébe, lelkiállapotába. Nagyon tetszett, hogy még egy kicsit közelebbről megismerhettük a tündér fiút, és ismét visszacsöppenhettünk Elfhon varázslatos, de szörnyű világába. Egyébként még így is teljesen élvezhető volt, hogy nem igazán emlékeztem már az eredeti cselekményre, azért felsejlettek előttem az események – bár elég halványan, de összességében egyáltalán nem hiányzott, hogy hirtelen minden részlet pontosan előttem legyen. Valószínűleg úgy még jobban tetszett volna ez a kiadvány.

Ami pedig még tovább emelte a könyv színvonalát, az az illusztráció. A kivitelezés egyszerűen fantasztikus, tényleg olyan, mint egy szép mesekönyv. Nagyon igényes példány, bárcsak a többi kötet megjelenne hasonló formában! 5/5 csillagot adok a könyvre, és mindenképp ajánlom azoknak, akiknek tetszett A levegő népe könyvsorozat, bár biztos vagyok benne, hogy a legtöbbetek már megkaparintotta ezt a csodás mesét. Ha mégsem, akkor rajta! Egy apró kifogásom van csak ellene – szívesen olvastam volna még több száz oldalon keresztül.

Fülszöveg

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt.

Szerezd meg, és hagyd, hogy magával ragadjon!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2023, 192. oldal

értékelés · illusztrált könyv · mese · prológus · tematikus hét

Bella Swift – A láma, aki koszorúslány lett

Halihó!

Nyakunkon vannak az ünnepek, nemsokára karácsony- aztán a szülinapom, ami mondjuk főleg engem érint, de mégis meg kellett említenem -, majd az új év is beköszönt hamarosan. Remélem szebb lesz, mint az idei, mondjuk ezt nem lesz nehéz felülmúlni… Mindenesetre az ünnepek környékén szeretünk szívmelengető történeteket olvasni, ilyen könyvről írok most nektek. A Prológussal mesékről szóló tematikus hetet tartunk, tartsatok velünk ide kattintva!

A mese, amit értékelek nektek A láma, aki koszorúslány lett. A recenziós példányt nagyon köszönöm a Manó Könyveknek! Szerezd be te is ezt a szupercuki olvasmányt még karácsony előtt, ide kattintva!

Megjelent: Manó Könyvek, Budapest, 2020
150 oldal 

Fülszöveg:

Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival. Csakhogy az ifjú pár egyedül nem boldogul. Így Lulu, a láma intézi a tortát. Meg a virágokat. Sőt, koszorúslánynak is örömmel felcsap! Legjobb barátja, a kis Avani segítségével munkához lát, de képes lesz-e megmenteni a menyegzőt – és az Almafa tanyát?

Ez a kedves kis kötet már az extra édes borítójánál megvett engem: rózsaszín, csillogós, lámás – egy kislány mi másról is álmodhatna? Oké, erős túlzás engem lassan 26 évesen kislánynak nevezni, de legbelül valahol még mindig az vagyok. Így óriási lelkesedéssel vettem a kezembe a lámáról szóló kötetet. Mind a 150 oldala kedves és barátságos, vicces és tanúságos.

A történet Luluról, a lámáról szól, aki az Almafa tanyán éldegél a többi állattal és Jakab gazdával. Sajnos Jakab az utóbbi időben elég szomorú, hiszen felesége, Ráhel elhunyt, a tanya pedig nem megy túl jól, pénzügyi problémákkal küzd a gazda. Lulu is észlelte mindezt, és mindenáron segíteni szeretett volna valahogy a gazdán. Sajnos azonban minden igyekezete kudarcba fulladt, általában jóindulatú próbálkozásait katasztrófa követte, szegény Lulu minden jó szándéka ellenére. A szomszédba azonban beköltözött egy kislány, Avani az anyukájával, és a tanya élete is felbolydult – így lett végül Luluból Avani legjobb barátja, a tanyából esküvők helyszíne Jakab gazdából pedig ismét boldog ember.

Ez a kis mesekönyv 6 éven felülieknek íródott, szerencsére felső korhatára nincs, én is nagyon szerettem. Nagyon vicces volt Lulu szerencsétlenkedése, a többi állat viselkedése és poénjai szintén – például a szeleburdi kisbárány volt az egyik kedvenc karakterem. Nem csupán vidám dolgok történtek azonban, Avanit először bántja egy kislány új iskolájában, de Lulu ezen is segít – nemes egyszerűséggel lámához méltóan leköpi az állatot. Pedig Lulu igazán kedves és barátságos, korábban terápiás állat volt. Tetszett ez a vonal a mesében, jónak tartom, hogy a gyerekeknek szóló történetekben is megjelenik a beteg, elesett emberek segítésének gondolata, meg a gyerekek olykor nagyon gonosz viselkedése is – ami később egyébként komoly problémákhoz is vezethet. Betekinthetünk továbbá egy tanya mindennapjaiba, a birkanyírás például rendkívül szórakoztatóan lett megírva.

Nagyon kedves kis mese egy imádnivaló lámáról, barátságról és szeretetről, és persze izgalmas kalamajkákról. Úgy gondolom, felnőtt fejjel is lehet élvezni ezeket a történeteket, ilyenkor ismét kicsit gyerekké válik az ember, kiszakad a szürke hétköznapokból és az Almafa-tanya barátságos állatai közé csöppen. Ja, és majdnem elfelejtettem, a kötetben nagyon aranyos illusztrációk találhatók, így még tündéribb lesz az egész történet. Mindenképp ajánlom akár egy esti mesének gyerekek számára, akár felnőtteknek, akik szeretnek visszakacsintgatni a mesék világában.