Holly Black:How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket (A levegő népe 3,5.)

Halihó!

Úgy tűnik, az elmúlt időben a visszatérés időszakába léptem. Azért mondom ezt, mert az előző bejegyzésem is egy olyan könyvről szólt, ami egy korábbi könyvsorozat folytatása, A sólyom nyomában a Hollófiúké, a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket pedig A levegő népe trilógia világában játszódik. Emellett jelenleg A hatalom törékeny szálait olvasom, ami az Egy sötétebb mágia folytatása, szóval tényleg a visszatérés időszaka van most, régen olvasott és szeretett könyveim mind-mind egyfajta folytatást kaptak – nagy örömömre természetesen.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Értékelés

Ezúttal tehát Cardan történetébe ugrottam fejest, ami felidézte bennem a kellemes emlékeimet az eredeti trilógiával kapcsolatban, és kedvet is kaptam az újraolvasásához, mert mint kiderült, már a felét elfelejtettem. De így is nagyon élvezhető volt ez a kis, 192 oldalas mesekönyv.

A kötet több fejezetre van bontva, amelyek kis szemelvények Cardan életének meghatározó pontjairól. A történet egy keretbe van foglalva, a halandók földjén kezdődik és a “jelenben” játszódik, a vége szintén. Közte pedig emlékeket látunk megelevenedni.

Bepillantást nyerhetünk a gyermek Cardan életébe, az elvadult kisfiúéba, majd később az iskoláskorú Cardannal élhetjük át, hogy első szerelme szíven szúrja. De ami a legjobban tetszett a mesében, mert én annak nevezném mindenképp, az a köteten átívelő történet, amit a gyermek Cardannak mesél egy troll asszony. A történetet a fiú több interpretációban is meghallgatja, és valahogy mindig más lesz a tanúsága. A végén pedig ő maga is elmeséli azt.

Mindeközben végigkövethetjük aprócska morzsák alapján azt is, ahogy Cardan beleszeret Judeba. Egyre többet gondol arra a bizonyos kerek fülre és nyomot hagyó lábra, pedig Cardan hosszú-hosszú éveket töltött azzal, hogy bizonyítsa – ő a kőszívű fiú a Troll történetéből. Vagy még sokkal, de sokkal rosszabb.

A könyv E/3-ban íródott, de szerintem teljesen bele lehetett helyezkedni a gyermek, az ifjú, majd a felnőtt Cardan aktuális helyzetébe, lelkiállapotába. Nagyon tetszett, hogy még egy kicsit közelebbről megismerhettük a tündér fiút, és ismét visszacsöppenhettünk Elfhon varázslatos, de szörnyű világába. Egyébként még így is teljesen élvezhető volt, hogy nem igazán emlékeztem már az eredeti cselekményre, azért felsejlettek előttem az események – bár elég halványan, de összességében egyáltalán nem hiányzott, hogy hirtelen minden részlet pontosan előttem legyen. Valószínűleg úgy még jobban tetszett volna ez a kiadvány.

Ami pedig még tovább emelte a könyv színvonalát, az az illusztráció. A kivitelezés egyszerűen fantasztikus, tényleg olyan, mint egy szép mesekönyv. Nagyon igényes példány, bárcsak a többi kötet megjelenne hasonló formában! 5/5 csillagot adok a könyvre, és mindenképp ajánlom azoknak, akiknek tetszett A levegő népe könyvsorozat, bár biztos vagyok benne, hogy a legtöbbetek már megkaparintotta ezt a csodás mesét. Ha mégsem, akkor rajta! Egy apró kifogásom van csak ellene – szívesen olvastam volna még több száz oldalon keresztül.

Fülszöveg

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt.

Szerezd meg, és hagyd, hogy magával ragadjon!

Kiadta: Könyvmolyképző, 2023, 192. oldal

Holly Black The ​Wicked King – A gonosz király (A levegő népe 2.)

Halihó!

Beköszöntött a nyári kánikula, és akit még érint, annak a nyári szünet. Részemről munka van nagyban mostanság is, sőt, eléggé le is szív az utóbbi időben sajnos. De olvasni mindig van idő és kedv, csak az értékeléseket megírni… Hát, az már neccesebb. A most értékelt könyvet például még márciusban fejeztem be, sőt, korábban angolul is elolvastam már. Mostanában ritkán olvasok el egy könyvet rövid időn belül kétszer is, így már elöljáróban elmondhatok annyit, hogy nagyon kedveltem A gonosz király című Holly Black kötetet. Egyébként a Prológussal nyári TBR csökkentésbe fogtunk, ennek a projektnek a keretében született meg ez a bejegyzés is.

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak! Itt tudod te is megrendelni a könyvet.

Könyvmolyképző, Szeged, 2019
360 oldal

A ​New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceg varázslattal és vérszomjjal teli folytatása.
Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.
Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.
Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.

Fentebb már említettem, hogy kevés könyv fog meg mostanában annyira, hogy kétszer is elolvassam, de ez a kötet pontosan ilyen volt. Még korábban az első rész olvasása után nemsokkal angolul vetettem bele magam a második részbe, és már akkor is IMÁDTAM. Most tavasszal magyarul vettem elő, és bár rémlett a dolgok nagy része, mégis ugyanúgy ámulva lapozgattam a kötet oldalait. Még 2018 novemberében olvastam egyébként az első részt, azt is értékeltem a blogon, itt olvashatjátok. Na de térjünk vissza A gonosz királyra. A kötet története az első rész végén történt cseles királyváltás után 5 hónappal kezdődik.  Jude már öt teljes hónapja tartja markában az új Nagykirályt, Cardant, aki pedig elkényeztetett, kegyetlenkedő ficsúrból  egy báb-királlyá nőtte ki magát. Gondoltam én és a többi olvasó a történet elején.

“Elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts. Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Fájni fog. A fájdalom megerősít.”

Nos, ez a kötet szépen rávilágít arra, hogy semmiben nem szabad hinni, senkiben nem szabad bízni és száz százalék, hogy bármennyire okos és cseles vagy, akkor is el leszel árulva. És olyan módon, ahogy biztos, hogy nem számíthattál rá, soha. Már az előző kötetben is mérget vehettünk erre – mint Jude a kis önmérgezésével -, de itt végleg bebizonyosodik, hogy ármány és cselszövés van még a falakban is. Jude vállára hatalmas teher nehezedik, az egész birodalmat neki kell irányítania Cardan helyett de úgy, hogy mindez ne derüljön ki, közben pedig az Árnyudvart is koordinálja és töri a fejét azon, hogyan lehetne kisöccsét még jó pár évig megvédeni Tündérfölde kegyetlen világától. A könyvben jobban megismerhetjük egyébként az Árnyudvar tagjait, mindegyik tag múltjába belepillanthatunk hol jobban, hol kevésbé, és ettől sokkal közelebb kerülnek hozzánk a karakterek. Természetesen nem csak róluk, de a többi szereplőről, köztük Cardanról is megtudhatunk rengeteg új dolgot, kibontakozik előttünk hogyan is lett ilyen kegyetlen királlyá egy kis tündegyermek, mi volt ebben apja és  a kezdetben még titokzatos anyja szerepe.

forrás

Az egész könyv egy nagy politikai játszma. Hogyan lehet megtartani a hatalmat úgy, hogy látszólag nem is a tiéd? Mit lehet kezdeni egy hatalmas fenyegetéssel, ami az óceánból érkezik? Mi lesz ha lejár az egy év és Cardant már nem köti az alku? Zseniális módon mozgatja az írónő a szálakat, úgy , hogy nem igazán lehet tudni, mi is fog kisülni belőle. Ennek ellenére nem kusza és érthetetlen, hanem inkább nagyon is izgalmas, olyan, mint egy vérre menő sakkjátszma.

“–Az, aki fedez, könnyedén hátba szúrhat.”

Nagyon kedveltem az egész kötetet tulajdonképpen. Maximálisan hozta az első könyv után elvárt színvonalat az írónő, sőt, szerintem még túl is tett rajta, én jobban szerettem A gonosz királyt, mint A kegyetlen herceget. A stílus számomra 5*-os, ahogy a világ felépítése is. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen csúnyán meg lettünk vezetve és kaptunk egy hatalmas pofont a kötetet végén. Fogalmam sincs, hogyan fog Jude kilábalni a könyv legvégén történt eseményekből, de tudom, hogy a könyv olvasása után én sem tértem teljesen magamhoz egy darabig, és az első dolgom az volt, hogy megnéztem, mikor jelenik már meg a harmadik rész. Egy szó, mint száz, ez egy ízig-vérig YA – viszont annak idegesítő kliséit nagyrészt mellőző -, pörgős és izgalmas kötet, ami kellőképpen kegyetlen és fondorlatos, meglepő és kiszámíthatatlan. Megkedvelteti veled a karaktereket pillanatok alatt – ha még esetleg az előző kötetben ez nem sikerült volna -, kapunk egy kis romantikus szálat is, de szerencsére nem túl sokat és nem az idegesítő nyálas formában.

“Egy pillanattal később lehunyja szemét. Hangja suttogássá halkul, mintha magában beszélne.
– Ha te vagy a kór, akkor végül is nem lehetsz egyúttal gyógyír is.”

Összességében azt gondolom, ez egy nagyon jó kis könyv, méltó folytatása a nagy sikerű első résznek. Semmilyen formában nem érződött átvezető kötetnek hiába egy trilógia második része, sőt, még egy kicsit feljebb tette azt a bizonyos lécet. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a tündés történeteket, természetesen csak az első rész kiélvezése után. Ha véletlen valamiért nem szeretted volna A kegyetlen herceget akkor is adj egy esélyt a folytatásnak, mert szerintem a korábbi kisebb-nagyobb idegesítő dolgok itt már nem jelentek meg, vagy legalábbis nekem  nem tűntek fel. Le sem tudtam tenni a kötetet még másodjára sem, nagyon olvastatja magát és rendkívül izgalmas, emiatt nem tudnék rá nem 5*-ot adni.

Holly Black – The Cruel Prince – A kegyetlen herceg (A levegő népe #1)

Halihó!

A hét második értékelését hoztam el nektek, ezúttal egy olyan kötetről, amelyben a tündérek világa olyan, mint egy álomvilág. Teljesen elképzelhetetlen és furcsa, ezen kívül néha inkább rémálom, mint kellemes ábrándozás. Nemrég megjelent kötetről beszélünk, de már most a magyar olvasóközönség kedvence lett – nem véletlenül, következzen tehát A kegyetlen herceg értékelése.

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak! ITT meg is tudjátok vásárolni a kötetet!

Fülszöveg:

Könyvmolyképző, 2018
432 oldal

Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem. 

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.

A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

A történet alapvetően Jude kalandjait követi végig a Tündérek birodalmában. Ez a birodalom azonban nem annyira csodálatos, mint amennyire a tündérektől elvárható lenne, hiszen ezek a lények alapvetően nem túl kedvesek, sőt. A legkevésbé kedves tündér pedig nem más, mint a Nagykirály egyik fia, Cardan herceg, aki pokollá teszi Jude és ikertestvére, Taryn életét. Mindketten arra törekszenek, hogy emberként beilleszkedjenek a tündérek közé, azonban ez nagyjából lehetetlen számukra, még akkor is, ha nevelőapjuk egy rettegett parancsnok és stratéga. A herceg Cardan és csatlósai minden lehetséges módon keresztbe próbálnak tenni a lányoknak, gyakorlatilag pszichológiai terror – sokszor testi bántalmazásba átmenve- az, amit ellenük folytatnak. Akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor Jude mindezt megunja: évekig nyelte a zaklatást, de egyszer neki is elfogy a türelme és szembeszáll ellenségeivel.

Holly Black egy igazán érdekes és izgalmas világot kreált ebben a kötetében, nagyon kedveltem a tündérek birodalmának megjelenítését, felépítését, minden aprólékos részletét. A gondolat, hogy a tündérek az emberekkel párhuzamosan élnek nem egyedi és utánozhatatlan, mégis valami kis extrát sikerült csempésznie bele.

forrás

A történet cseppet sem mondható unalmasnak. Már a sztori felütése is meglepő és egyben olyan kegyetlen, amennyire maguk a  tündérek: Madoc Taryn, Vivienne és Jude szüleit kegyetlenül lemészárolva elrabolja a gyerekeket, hiszen Vivi az ő lánya, és ezzel úgy gondolta, jogot formált arra, hogy magához vegye őt. A lányok tehát tündérföldén nevelkedtek, nagyjából tinédzserkoruk végén csatlakozunk az eseményekhez (YA könyvről szólva ez nem meglepő). Ahogy már említettem, Jude és Taryn mindent megtesznek, hogy megfelelően helytálljanak és beilleszkedjenek – ellentétben Vivivel, aki az egyetlen tündérgyerek közülük, mégis ő akar legkevésbé az lenni-, de Judenál elszakad a cérna, és megfogadja, hogy ezentúl nem hagyja magát.

A kötet alapvetően tehát Jude kalandjait követi végig, aki egy talpraesett, életrevaló lány. Ami a plusz adja a történethez, az az, hogy nem a tündér testvér a főhős, hanem egy egyszerű ember. “Sima ember” létére persze tele van félelemmel és kétségekkel, mégis kitartó, merész és nagyon eszes. Minden zaklatás ellenére önérzetes és tehetséges fiatal nővé cseperedett, aminek meg is lesz az eredménye, ugyanis az egyik herceg, Dain az Árnyudvarba fogadja, azaz az ő kémjévé lesz. Ezzel az a kellemes mellékhatás jár, hogy minden tündér befolyásától megszabadul, többé senki sem parancsolhat elméjének, csak ő maga, illetve a herceg. Jude megkezdi tehát kémkedését a koronahercegnek, és már az első “bevetése” során olyan dolgokat talál, amire senki sem számított. Balekin legnagyobb vetélytársa a koronáért Dain, az ő udvarába kell beosonnia főhősünknek, ahol kiderül, hogy a herceg valamit forral testvére ellen. Ebből a szálból aztán egy szövevényes rejtély tárul elénk, ami csodálatosan meglepő és egyedi lett. Ha olyan könyvet szeretnél olvasni, ahol sosem tudod, mi fog történni két oldallal később, akkor nyert ügyed van. Ha szereted a véres történeteket akkor pedig főleg, mert mészárlásból sem lesz hiányod. A koronázási ceremónia simán beillett volna egy Trónok Harca jelenetnek is (kevésbé grafikus leírással). A romantika kedvelőinek is jut egy kis élvezet, egy kis szerelmi szállal – és árulással – fűszerezett rejtélyes fantasy a könyv.

forrás

Imádtam az írónő stílusát és történetvezetését. Mesterien bánik a szavakkal, és úgy csűri-csavarja a történetet, hogy tényleg ne lásd előre, mi is lesz az adott esemény következménye. Ha van tipped mi fog történni, akkor valószínűleg tévedni fogsz. Nagyon tetszett, hogy minden kis kalandnál, botlásnál és érzelmes pillanatnál ott éreztem magam Jude mellett, együtt izgultam vele, együtt sírtam és együtt nevettem (bár ebből sajnos elég kevés volt). Szerettem még továbbá a karaktereket: Cardan herceg az abszolút kedvencem, nagyon tudom kedvelni a gonosz szereplőket, főleg, ha más is van a kegyetlen viselkedésük mögött, mint színtiszta gonoszság. Megismerhetjük a herceg gondolatait, motivációit és nemegyszer ő is meglepetést okoz nekünk. Akit legkevésbé szerettem az Madoc, a lányok nevelőapja. Bár az ő figurája is jól kidolgozott, valahogy zsenialitásához képest mégsem sikerült úgy megoldania a dolgokat, ahogy akarta. Picit elképzelhetetlennek tartom, hogy egy tizenxéves lány túl tudjon járni az eszén, hisz ő mégiscsak egy halhatatlan, tökéletes tündér.

Egyetlen kellemetlenebb gondolatom volt a könyvvel kapcsolatban: a kötet első pár fejezetének olvasása közben fogalmazódott meg a gondolat bennem, hogy ez a világ és történet olyan, mintha A Gyűrűk Urát párosítottuk volna a Vaskirállyal (The Iron King).  – Megjegyzem a tündérek nevét szerintem tényleg a A Gyűrűk Ura inspirálta, de szerintem ez még belefér. Utánanéztem, és az írónő tényleg szereti Tolkient, szóval nem biztos, hogy véletlen az egybeesés. – Ez az érzés szerencsére elmúlt, tényleg egy abszolút egyedi és izgalmas cselekményszál bontakozott ki előttünk. Letehetetlen a könyv, egyetlen délután alatt elolvastam, és alig várom, hogy az írónő mit hoz még ki ebből a világból, hiszen ez a kötet még csak a kezdet volt. Ennek ellenére egyébként abszolút nem érződött rajta a bevezető jelleg, végig fenntartotta az érdeklődést, unalmasnak egyáltalán nem mondható. Bónusz továbbá, hogy csodaszép: mind a borító, mind pedig a fejezetek elején lévő kis rajzocska, továbbá egy térkép is szerepel a kötet elején – mindannyian tudjuk, hogy ez egy csodálatos dolog.

Összességében tehát rosszat nem is tudok mondani a könyvről, egyszerűen elvarázsolt. Kegyetlen, ahogy a címe is, de megéri elolvasni. 5/5 csillagot adok a kötetnek, és nagyon várom a következő részt!