Philip K. Dick és Roger Zelazny – A harag istene

Halihó!

Egy ideje nem jelentkeztem már bejegyzéssel: ennek oka az, hogy óriási változásokon megy keresztül az életem éppen, és sajnos a legkevesebb időm az olvasásra volt. De nem szeretnék senkit untatni a magánéletemmel, hiszen mindannyian a könyvek miatt vagyunk itt, nem igaz?

Nos, a Prológusnak hála lehetőségem volt elolvasni Philip K. Dick és Roger Zelazny disztópiáját, ezúttal szeretném megköszönni a lehetőséget a csapatnak és az Agave Könyveknek, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a kötetet.

Értékelés

Bevallom, elsőként a könyvborító keltette fel a figyelmem, szerintem rendkívül figyelemfelkeltő, és kicsit „trippy”, ami végső soron a könyv olvasása során a fejemben amúgy is megfogalmazódott. Philip K. Dick az egyik, ha nem a legismertebb sci-fi író, és én bár nem rajongok a műfajért különösebben, szerettem volna jobban megismerkedni a munkásságával, ezért is olvastam el tőle korábban a Vulcanus kalapácsa című kötetet – erről itt olvashattok. Összességében kedveltem a könyvet, így gondoltam, hogy A harag istene is kap tőlem egy esélyt – azonban előfordulhat, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet.

Bevallom őszintén, hónapokon keresztül olvastam a könyvet, pedig csupán 221 oldal, de olyan nehéz, bonyolult és összetett, annyira próbáltam kapaszkodni valami kézzelfoghatóba, valami értelmezhetőbe, valamibe, amit végre megértek, ahelyett, hogy szabad szárnyalását engedtem volna a képzeletemnek… Szóval, azt hiszem, kissé rosszul kezdtem neki. A felét nagyon nyögve- nyelősen, ténylegesen hónapokig olvastam, sokszor félredobva a könyve. Majd egyszer csak átkattant valami, és ledaráltam a második felét egy pár óra alatt.

No de miről is szól a könyv? Alapvetően egy amerikai városkában játszódik a történet elején, egy poszt-apokaliptikus világban. Az utolsó háborúban – amit egy Carl Lufteufel nevű ember robbantott ki végül, a harag istene lecsapott mindenkire – az emberiség nagy része kihalt, apró csoportosulásokban még élnek. Versenyre kelt egy új vallás a katolicizmussal, mégpedig a harag istenének szolgái. Megismerkedhetünk egy katolikus, és egy új vallást képviselő pappal is, valamint a harag istenének szolgájával, Tibor McMasterssel, aki egy végtagok nélküli ember, és küldetése az, hogy megfesse háború kirobbantójának, Carleton Lufteufelnek a freskóját. Ehhez viszont élőben kell látnia magát az embert, így elindul egy zarándoklatra.

Követi őt azonban Peter Sands, a katolikus egyház tagja, aki önmaga is keresi istenét, pszichedelikus utazásokat tesz egy felsőbb dimenzióba kábítószerek segítségével.  Számomra a kötet is kissé ilyen benyomást keltett: mintha egy úgynevezett bad trip kerített volna hatalmába egy pszichedelikus utazás során. A világ kissé szürreális, és mégis a maga törvényei szerint működő egész maradt, azonban azokat a törvényeket sajnálatos módon nem mindig értettem, az allegóriákban elvesztem.

A történetben az apokalipszis életre hívott bizonyos új fajokat, valamint a kötet bemutatja a mesterséges intelligencia fennmaradását is – ez a téma eléggé aktuális lett manapság, pedig a kötet 1972-ben íródott. A főszereplőnk, egy úgynevezett Ink – a korábban már említett Tibor – karaktere egészen furcsa személyiségfejlődésen megy át, a barátságos, intelligens, ugyanakkor visszahúzódó, de tehetségére végtelenül büszke festőből tulajdonképpen egy kegyetlen gyilkos válik.

A kötet számos morális kérdést boncolgat, főként vallási alapon, ami bevallom őszintén, nem a kedvenc témaköreim egyike. Talán pont ezért nem tudott annyira meggyőzni a kötet, az elején egy csomó, kissé unalmasabb rész volt, ahol inkább filozófiai értekezésekbe bocsátkoztak szereplőink. Maga a világ megalkotása, az ott élő lények, a háború bemutatása és a poszt-apokaliptikus világ szerveződése, Tibor útja már sokkal érdekesebb és izgalmasabb olvasmánynak bizonyult.

Összességében azt gondolom, rendkívül távol állnak tőlem a hasonló könyvek, így nem tudom megfelelően pontokkal sem értékelni azt. Ez nem azt jelenti, hogy értékelhetetlen, sőt, egy csomó olyan  magvas gondolat volt benne, ami úgy gondolom, értékes alkotássá teszi, viszont mivel nagyon kevés hasonló irodalmat olvasok, így nem szeretném pontozni. A könyvet ajánlom minden sci-fi és alapvetően Dick rajongónak, de azoknak is, akik szeretnek elmerülni a mélyebb filozófiai érkezésekben, és nem riadnak vissza attól, ha olykor szürreális esemény közepébe csöppenünk.

Fülszöveg

A harmadik világháborút követően egy új, erős hit terjed el a felégett, radioaktív Földön, amely a világméretű pusztítás kiváltóját dicsőíti. A Harag Szolgái istenként tisztelik Carleton Lufteufelt, és a Deus Irae nevet adják neki: a Harag Istene.
A Utah állambeli Charlottesville kis közösségében Tibor McMasterst ihletett festőként tartják számon; noha karok-lábak nélkül született, mechanikus toldalékok segítségével kivívta magának az emberek tiszteletét.
Amikor az új egyház megbízza, hogy fessen egy nagy, lenyűgöző falfestményt a Harag Istenéről, akit még senki sem látott, Tibor kénytelen elindulni egy veszélyes utazásra, hogy megtalálja azt az embert, aki egyben isten is, és megörökítse a képmását az utókornak.
Philip K. Dick és Roger Zelazny közös regénye a hit mibenlétét boncolgatja azzal a kíméletlenséggel, ami Dickre jellemző, ugyanakkor olyan költői képekkel, amely Zelazny írásainak sajátja.

Kiadta: Agave Könyvek, 2023. 222 oldal. Fordító: Pék Zoltán

Philip K. Dick. – Vulcanus kalapácsa

Halihó!

A mai bejegyzés kissé rendhagyó lesz. Gondoltátok volna, hogy elhagyjuk a fantasy tengert és a sci-fi földrészen kötünk ki? Hát, én sem. Philip K. DIck napjaink egyik legismertebb science ficition zsánerben alkotó művésze. Én azonban eléggé idegenkedtem a könyveitől, hiszen nem az én műfajom. Aztán egy szép napon elolvastam az otthon heverő, anyu által a könyvtárból kivett, apám által elovlasott Dr Vérdíj című könyvét, és totál le voltam nyűgözve. Szürreális élmény volt. A Vulcanus kalapácsa egy kisregény, amely 1960-ban látott napvilágot. Kevésbé szürrelális és jól összerakott, mint az író későbbi művei, azonban még így is rendkivül aktuális témát boncolgat, és teszi azt érdekes köntösbe csomagolva.

A kötetet nagyon köszönöm az Agave Könyveknek!

forrás

Értékelés

Mielőtt a könyv valódi elemzésébe merülnénk, ki szeretném emelni, hogy a kiadó nagyon odafigyel a Dick kötetekre – persze minden más példányukra is -, de a borítókat zseniálisan frappáns módon találják el, igényes, egyszerű, és nagyon passzol a cselekményhez.

“Az emberi életek csak nyomtatványok, gondolta Barris.”

A Vulcanus kalapácsa a távoli jövőben, a 25. században játszódik. A könyv eseményei szerint a 70-es években egy atomháborút követően a világ vezetői kompromisszmuot kötöttek a további katasztrófák elkerülése érdekében, és az emberi döntések helyett egy gép kezébe adták a fontos kérdésekre válaszadást. Ez a gép a Vulcananus, amelynek harmadik szériája van hatalmon a kötet idején. Az emberek betáplálnak adatokat a gépbe, az pedig megmondja, mi a legjobb út. Az egész világ egy hatalmas Egységbe tömörült, amely a Vulcanus tanait követi. Azonban persze nem ezt a békés, már-már idillinek is nevezhető állapotot írja le Dick, hanem ezen Egységen keletkezett repedéseket, azok miértjét, hogyanját, és végül a rendszer tulajdonképpeni kudarcát.

“Szép kis egység, mind egymást lessük, állandóan hibát, jelet keresünk.”

A világban a végtelen bürökrácia által, az Egység emberein keresztül uralkodika mesterséges intelligencia, Vulcanus. Az emberek élete agyonszabályzott, a propaganda most nem egy egyeduralkodó hús-vér embert hirdet, hanem a gép előrébbvalóságát bárminél, és ezen egyeduralkodó ideológiát a gyermek már az anyatejjel szopja magába, majd az iskolában, óvodában is ezt tanulja: Ez Dick remekül mutatja be a könyvben. Az ember tehát egy gép kezébe adta az uralmat.

” A tömegek alapvetően elutasítják a stabilitás koncepcióját. Akiket nem horgonyoz le elégséges tulajdon, azokat jobban érdekli a szerzés, mint a biztonság. Számukra a társadalom a kaland színtere. Egy struktúra, amelyben felsőbb hatalmi státusig akarnak emelkedni”

Persze ez sokaknak nem tetszik, a kötet felütésében lázadók egy csoportja darabjaira szedi az Egység egyik emberét. Egy vezető pozícióban lévő hivatalnok “kalandjait” követhetjük végig a kötetben. Barris az igazság útján próbál járni, látja a rendszer hibáit, azonban hisz is benne, mégis tudni akarja, mi áll a dolgok mögött, nem bízik vakon és végig tisztességes marad. Egy olyan főszereplőt kaptunk a személyében, akinek őszintén tudunk drukkolni, hiába a rendszer embere, az Egység egyik igazgatója. Nem a rendszer ellen történő lázadásról van szó a szó szoros értelmében, mégis, a szeme felnyílik bizonyos események következtében, és ezzel együtt az olvasóé is. Mindeközben bizonyos nyomozást is folytat, valamint próbál életben maradni.

Dick 1950-es években szültett regénye a mai napig rendkívül aktuális. Szól ez a kötet az ember-gép viszonyáról, a totalitárius rendszerekről, arról, hogy mi történik akkor, ha a mesterséges intelligencia meghaladja az emberét, mi van akkor,ha gyanakvóvá válik és életének értelme immár nem az emberiség segítése lesz, de saját létfenntartása. Szól ez a kötet arról is, hogy milyen az őrületes, elvakult hit, de arról is, hogyan tudunk emberek maradni a legnehezebb helyzetben. Csupán 170 oldalával gyorsan olvasható, azonban a témái miatt nem annyira könnyen.

“Azért ítél el, mert egy gépben hittem? Istenem, hát hányszor leolvas egy mérőórát, ahányszor autóhban vagy hajóban utazik, maga nem egy gépbe veti hitét?”

Összességében azt gondolom, hogy ez egy remek kis olvasmány volt arról, hogy mi történne akkor, ha a világ irányítását egy szuperszámítógépre bíznánk. Még olvastam volna kicsit tovább szivesen. 5/5 csillagot adok a kötetre, sci-fi rajongóknak mindenképp kötelező olvasmány.

“Gyalogok voltunk – mondta Fields. – Az isten verje meg Barris, mi, emberek voltunk a két számítógép gyalogjai. Kijátszottak bennünket egymás ellen, mintha élettelen tárgyak lennénk. Tárgyak keltek életre, és élő organizmusok redukálódtak tárgyakká. Minden a visszajára fordult, mintha átkerültünk volna egy morbid valóságba.”

Fülszöveg

A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.
Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes.

A kötetet kiadta: Agave Könyvek, 2022 172 old.